Németországban dolgozó barátom tegnap egy rakat sörrel és némi „bratwursttal” érkezett meg hozzám. Tisztes sörivó ilyenkor legelébb a sört teszteli. A kolbászkákra később kerít sort, még azt is megkockáztatja, hogy a főzésre már sor sem kerül. Szerencsénkre azonban az éhség ezúttal erősebbnek bizonyult a szomjúságnál és miközben kóstolgattunk a finom német söröket, nekiláttunk a „bratwurst” feldolgozásához is.
Miközben az én kedvencemet, a finom Erdinger barna búzasört kortyolgattunk, egy megbízható serpenyőben zsírt hevítettünk. Ebben gondosan minden oldalán hirtelen megsütöttük a kolbászkákat, majd hozzáadtuk az apróra vágott vöröshagymát. Mikor ez is üvegesre pirult megszórtuk egy kevés liszttel és pár percig a serpenyőt időnként megrázogatva összepirítottuk az egészet, majd felöntöttük két deci világos sörrel, és tíz percig fedő alatt pároltuk. Ezalatt nemcsak az üvegben maradt Jevert ittuk, meg hanem egy újabbat is felbontottunk, éhségünket csillapítandó.
A sörben párolt „bratwurst” állítólag nagyon finom tört krumplival, a köret elkészítéséhez azonban már nem volt kedvünk, inkább kinyitottunk két Paulaner Weißbiert és a kolbászkákat friss kenyérrel ettük meg, ami a serpenyő kitunkolására is remekül bevált.
Végezetül megittuk az utolsó két sört, az estet megkoronázó Kulmbacher Bockot.
A másnapról majd legközelebb.
