Egy igazi sörbarátnak valószínű, hogy van néhány sörnyitója a hűtőtől karnyújtásnyi távolságon belül és vagy kettő a kulcstartóján, csupán arra az esetre, amennyiben egy sivatagban találná magát, ahol csak koronazáras üvegekben van innivaló. Néhány ezredszerre az üveg kinyitásának aktusa reflexé válik. Nem állunk meg azon töprengeni, hogy ez az egyszerű művelet a kar és a kézfej 27 különálló csontja, továbbá még nagyobb számú izom és ín összehangolt mozgatását igényli. El sem gondolkozunk azon, hogy csakúgy, mint a fűrész, a talicska, vagy a csiga – a sörnyitó is az egyszerű gépek, az emelők családjába tartozik. Egy emelő a legegyszerűbb alakjában egy rúd, ami szabadon mozog egy rögzített, forgáspontnak nevezett pont körül.
Tehát a sörnyitó egy emelő, a felemelendő tárgy a koronakupak pereme, az alkalmazott erőt pedig a szomjas sörivó képviseli. Mint minden egyszerű gép, a sörnyitó is arra a célra szolgál, hogy megváltoztassa az erő irányát és megsokszorozza az erőt. Minden bizonnyal könnyebb leemelni egy kupakot egy sörnyitóval, mint lebirkózni puszta kézzel vagy – Isten őrizz! – foggal lepattintani.
A sörnyitás tehát látszólag egy egyszerű folyamat, ami naponta sokmilliószor megismétlődik, de tudni kell, hogy több mint 100 év technológiai fejlődését képviseli. A koronazár feltalálása forradalmasította a sörpalackozást. A kupak eltávolításához azonban speciális eszköz kellett.
Az első megoldás az volt, hogy két lyukat ütöttek a fém kupakba, melyeken keresztül be lehetett dugni egy fém hurkot a kupak megfogásához és eltávolításához. Ez két okból sem bizonyult kielégítőnek. Először is, egy további megoldandó feladatot jelentett a gyártási folyamatban. Másodszor, növelte a dugó kilukadásának és ezzel a szivárgásnak és a sör megromlásának veszélyét.
Az első sörnyitót 1894-ben szabadalmaztatták. Ez egy olyan fogó volt, melynek kupakot megfogó ajka úgy lett kialakítva, hogy az aláfeküdjön a kupak egy része alá, s volt egy „dudorja”,ami forgáspontként felfeküdt a kupak tetején. A 20. század első évtizede volt a sörnyitók aranykora. A sörnyitók gyűjtői 57 különböző figurájú változatot katalogizáltak. Az egyik népszerű fazon a női láb volt, melynél a cipő sarkánál lévő bemélyedés alkotta a kupakemelőt. Egy másik harapó teknősbékára hasonlított, melynél a teknősbéka állkapcsának harapását használták a kupak eltávolítására. De gyártottak hal, söröskocsi, baseball játékos, tacskó és fóka alakú sörnyitókat is.
Ez a változatosság felkeltette a gyűjtői érdeklődést is. Szerencsére a sörgyártók is felfedezték a sörnyitóban reklámhordozó lehetőséget, így a gyűjtemény sohasem lehet teljes.
