Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az amerikai sörforradalom
2011. október 04. írta: Árpa Jankó

Az amerikai sörforradalom

Amikor az Egyesült Államokban 1919. január 16-án kihirdették a szeszfogyasztást betiltó alkotmánymódosítást, az államok sörfőzési és sörfogyasztási szokásai alig különböztek Európáétól. Hogy is különbözhetett volna, mikor azt európai bevándorlók hozták létre, akik többek között a sörfőzés tudományát is otthonról hozták magukkal.

Tudva, hogy sok ír és német is akadt köztük, szinte a sör szeretete volt az Amerikába bevándorlók egyetlen közös vonása.
A törvény azonban hiába volt tele jó szándékkal, valójában szándékával épp ellentétes hatást váltott ki. Miközben a szeszfogyasztás alig csökkent, virágzott a szeszcsempészet és az illegális szeszfőzés, az utcákon bandaháborúk dúltak és sok amerikai család ekkor alapozta meg gazdagságát.

A száraztörvény idején mellesleg csak Chicagóban 4500 rendőr és finánc neve szerepelt a szeszcsempészek fizetési listáján – azaz voltak a törvénynek haszonélvezői is. Ennek azonban sokan itták meg, nem a komlótól keserű levét. Mindaddig – tisztelve az európai tradíciókat – az átlag amerikai a mindennapjai sörét frissen, a helyi sörfőzőktől szerezte be. Amerika egészen a száraztörvényig a helyi sörfőzdék országa volt, ahol szinte minden városnak megvolt – az élet egyéb, elengedhetetlen kellékei mellett – a saját sörfőzdéje. Ezek között a kis sörfőzdék között vitt véghez beláthatatlan pusztítást a törvény, hiszen legtöbbjüknek nem maradt más választása, mint bezárni az üzemet és megpróbálni elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Végül a törvényhozók is belátták a törvény értelmetlenségét, betarthatatlanságát, s az alkoholos italok közül először a sör főzését és forgalmazását engedélyezték 1933. április 7-től, még a száraztörvény decemberi, teljes körű eltörlése előtt. Természetesen az újjáéledő (legális) hazai sörfőzés nem volt képes kielégíteni az óriási keresletet. A holland Heineken felismerve a hatalmas lehetőséget, elsőként indított Európából sörszállítmányt az Újvilág felé, és a Heineken sörrel megpakolt hajó április végén már be is futott New York kikötőjébe. Ezzel a gyors felismeréssel a Heineken meg is alapozta amerikai jövőjét, hiszen mind a mai napig az egyik legkedveltebb és legnagyobb mennyiségben eladott importsör az USA-ban.

Ugyancsak gyorsan tudtak reagálni a sörfőzés engedélyezésére a nagyobb sörgyárak, hiszen nagyobb tőkéjüknek köszönhetően, a szesztilalom idején, sikeresen álltak át más termékekre. Az Anheuser-Busch például a nehéz időkben az USA legnagyobb élesztőgyára volt és pivo néven egy alkoholmentes malátaitalt is gyártott. A Coors pedig malátás tejet dobott piacra. Az alkoholtilalom eltörlése után természetesen ismét sörgyártásba fogtak, felvásárolva jó néhány tönkrement kisüzemet és rövidesen az amerikai piac háromnegyedét az Anhauser-Bush, a Coors és a Miller sörkonszernek uralták.

A legnagyobb csapást az amerikai sör minőségére egy 1925-ben született szövetségi törvény jelentette, ami előírta az ország területén forgalmazott sör maximális alkoholtartalmát. A hírhedt szesztilalom idején született rendelkezés ezt 3.9 térfogat-százalékban limitálta. Az üdítő hatást inkább temérdek szénsavbuborékkal próbálták fokozni. Persze erre is találtak megoldást: az erősebb sörök etikettjére a „malt liquor” felirat került. Ha tehát az amerikai egy jó sörre vágyott, akkor nem a kommersz söröket, hanem ezeket kereste az üzletek polcain.

A hajdan változatos kínálatú amerikai sörfőzdéket felváltotta a hatalmas gyáripar. Ennek sajnálatos eredménye magában a sörben is megmutatkozott. Amerika hozzászokott az igen alacsony alkohol- és magas szén-dioxid-tartalmú sörökhöz, amelyek tömeggyártásához, adalékként kukoricát és rizst is felhasználtak. A sörivók egy jellemzően igényesebb része, akik elégedetlenek voltak az amerikai kínálattal, az importsöröket fogyasztották.

A házi sörfőzés a szesztilalmi időket követően gyakorlatilag nem létezhetett az Egyesült Államokban, mivel ezt az 1970-es évekig – miközben a házi borászat működhetett – törvény tiltotta.

A házi sörfőzést újra legalizáló törvényt Carter elnök csak 1978-ban írta alá. Bizonyos államokban már előbb is lehetőség nyílt a házi sörfőzésre és ezzel a lehetőséggel élt Charlie Papzian is.

Első saját főzetét még 1972-ben készítette egy egyetemi tivornyához, akkor még dilettáns pancsolóként. Eleinte Papazian még védőszemüvegben és esőkabátban dolgozott.

Még nem voltam teljesen ura az erjedési folyamatoknak, így olykor, amikor kibontottam egy palackot, vagy megcsapoltam egy hordót, olykor sörzuhanynak voltam kitéve – emlékszik vissza egy interjúban a hőskorra.

1978-ban Papazian vezetésével néhány hobbifőző megalapította az American Homebrewers Associationt (Amerikai Házifőzők Egyesülete). Az AHA több tízezres tagsága mellett milliónyian vannak, akik az otthoni tűzhelynél rendszeresen munkálkodnak a komlóval és a malátával. Ha biztosra akarnak menni, már nem kell improvizálniuk, hanem kész főzőkészletet használhatnak. Ezek maláta- és komlókivonatokat tartalmaznak, amelyek megkönnyítik a főzését. Sokan persze nem lépnek túl a laikus háziipar keretein, de vannak olyanok is, mint a bostoni Jim Koch, aki szintén házifőzőként kezdte, de ma már sörfőzdéjét a Samuel Adams-t számottevő sörgyárként jegyzik az évi egymillió hektoliteres termelésével.

Ami néhány különc furcsa hobbijaként indult, mostanra teljesen átformálta az Egyesült Államok sörfogyasztásáról alkotott képet. A házi sörfőzés úttörői ugyanis felismerték, hogy egy kis gyakorlattal és olcsó felszerelés segítségével éppolyan jó sört tudnak otthon előállítani, mint az importmárkák, amelyekért addig vagyonokat fizettek. Ezzel Amerika túljutott a holtponton, és elkezdte az óráját visszapörgetni a sör és a sörfőzés régi szép napjaihoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr103278417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.10.05. 09:26:44

A szesztilalom áldásos hatása volt a koktélok elterjedése. A kocsmák ugyan beszerezték a bizonytalan minőségű szeszeket, főleg égetett szeszeket, mert logisztikai szempontból azok kisebb kockázatúak voltak. De jó érzésű csapos azt nem tolta csak úgy a vendégek elé. Ezért fellögybölték ihatóra mindenfélével, ami a kezük ügyébe került: gyümölcslé, szóda, szörp, cukor. Raktak bele ipari mennyiségű jeget, hogy még inkább tompítsák az ízeket, aztán hajrá. Most meg van aki a legpuccosabb champagne-t keveri a legpuccosabb konyakkal, és még egy kisebb brillt is odabiggyeszt, hogy a világ legdrágább koktélja lehessen.

traktakoma 2011.10.05. 13:56:21

@lilakutyak: Aki a legpuccosabb italt a legdrágábbal keveri az egy barom.

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.10.05. 14:06:52

@traktakoma: Most a puccos és a drága különbségéről beszélünk? Egyébként nem feltétlen barom, bár a pezsgő-konyak kombó nekem sem szívügyem. De elég jó sör (Black Rose) és elég jó abszint (Lemercier Amer) elegyítéséből elég jó dolog jön ki. Jó, ezeknél vannak jóval drágább alapanyagok is, de ebben az ár- és/vagy minőség-kategóriában még érdemes kísérletezni. Persze ilyenkor már nehéz a műélvező és a sznob közötti határvonalat belőni.

traktakoma 2011.10.05. 21:19:07

@lilakutyak: puccos drága nekem egyre megy...
Ha van egy fasza, évek macerájával, évszázadok tapasztalatával legyártott whiskey-m azt nem keverem semmivel. Egy xo cognacot colával inni ugyanazt bizonyítja, mint húszezressel szivarra gyújtani - ilyet csak felkapaszkodott "proli" tesz, akinek nem csak gyerekszobája nem volt!
Semmi vita nincs köztünk, csak egyetértés.

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.10.05. 21:35:15

@traktakoma: Ja, az aszú-redbull komló már nekem is durva, pedig ilyet élőben láttam. Gondolom az XO meg a single malt nekik már irreleváns fogalmak. Egyébként ez a brilles koktél, ha nem is teljesen így, de létezik, lánykéréshez szokta valami puccos szálloda bárja felszolgálni. Gondolom elegáns, szívecskés szalvétával:)

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2011.10.05. 21:58:34

@lilakutyak: küldjek néhány Jefremov koktélreceptet, vagy ismered a Moszva-Petuskit? :)

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.10.06. 09:08:46

@Árpa Jankó: Ja, ismerem, de nem próbáltam élesben egyet sem :) (Jerofejev, egyébként.)

Serpocak 2011.10.31. 08:37:44

@lilakutyak: Tapasztalataim szerint a sör masszívan ellenáll mindenféle koktélosodásnak. Én legalábbis egyikkel sem voltam képes szorosabb barátságot kötni!

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2011.11.02. 10:52:13

@Serpocak: 2-2,5dl Csobánkai Fekete Bárány és 1cl áfonyalikőr. Ha sikerül szervezni, ezt a mixet összekóstolhatod egy Békésszentandrási Szent András Könnyével, csak hogy látszódjon a különbség.
süti beállítások módosítása