A 2008-ban útjára indított rendezvény nem titkoltan a bajor Oktoberfest cseh megfelelője akar lenni hatalmas sátraival és óriási sörválasztékával. Csehországban amúgy se szeri se száma a kisebb helyi (városi, kerületi, és sörgyárhoz vagy sörmárkához kapcsolódó) sörfesztiváloknak, ilyen óriási méretű „össznépi” seregszemle azonban ezt megelőzően nem volt.
A prágai Letnany metró megállónál – egy egykori katonai repülőtéren – elhelyezett óriási sátrakban tavaly mintegy 70 féle cseh sört, idén viszont már 80-at kóstolhattak meg az érdeklődők. Harminc cseh sörgyár tartotta fontosnak a jelenlétet ezen a 17 napos gigantikus sörözésen, amely május huszonnyolcadikáig tart.
A sörfesztiválon a még Prágában is csak ritkán előforduló sörök játsszák a főszerepet: a legtöbb érdeklődőt ezek vonzzák: a Bohemia Regenttől a Rampušákon át a Vysoký Chlumecig, és még sorolhatnánk.
Az egyes sátrakban 12-15 féle sört csapolnak, ezeket az ötösével előre megvásárolt 40 koronás zsetonokért kérhetjük a csapos fiúktól, vagy a népviseletnek tűnő ruhákba beöltöztetett felszolgáló lányoktól. A sátrakban szól az élő zene, mindegyikben más jellegű, polka, sramli és kemény rock. Ha nincs sok időnk, akkor a legjobb, ha ötös csoportban érkezünk. Ekkor egy csomag zseton pont elég egy-egy sátorban egy-egy sörre, persze mindenki kérjen másféle sört, amit aztán lehet kóstolgatni. Így pár óra alatt végigjárhatjuk a sátrakat, és megúszhatjuk 5-6 korsóval, így elkerülhető a berúgás. Az talán mondanunk sem kell, hogy a fesztivál csapolt sörei egytől egyik finomak, és még valami, ami fontos: nem papírpohárban kapjuk!!!
A csapolás minden csapnál remek, látszik, hogy felkészültek mindenféle szempontból. Az ételek a szokásos kocsmai sörkorcsolyák, némileg ugyan drágábbak, mint pl. a Vízilóban vagy a Jelinkuban (hogy csak a számunkra két legkedveltebb sörözőt említsük), de még mindig messze alatta maradnak a magyarországi vidéki fesztiválokon felszolgált sült kolbászok árainak, nem beszélve a budapesti rendezvényekről. (Ha mindehhez hozzászámítjuk a csehországi átlagbér mértékét....) És lássatok csodát: itt még levest is kérhetünk, ami bizony, a sörtől elgyötört gyomornak néha nagyon is jól jön. Vannak komolyabb ételek is, 6 zsetonért például hátszínt (!) is kaphatunk.
Este az összes sátor szinte teljesen megtelik, érdekes módon mégsem kellett kiállhatatlanul hosszú sorokat végigvárnunk a sörcsapoknál. A hangulat kitűnő, a fiatalok sörméterrel hozatják a söröket, az idősebbek visszafogottabbak, de néhány korsó után ők is táncra perdülnek, miként a vidéki cseh családok is. A nepomuki Švejk étterem sátrában legnagyobb örömünkre Magyarországról ismert arcokkal találkozunk: a Švejk band tagjaival, köztük az „utolsó Švejkként” emlegetett Frantával. Külön nekünk fújja a trombitáját.
Lassan elérünk a spirituális kánaánba, és már mindkét szemünk nevetne, ha nem csukódna le a kimerültségtől.
Némi csalódottságról is be kell számolnom. A cseh sörkultúra oly mértékben gazdag és színes, hogy teljesen szükségtelen érezzük azt, hogy ez a sörfesztivál akár a külsőségeket tekintve is hasonlítani akarjon a müncheni mintára. A túlságosan önfeledt mulatozás ugyanúgy nem tartozik a cseh néphez, ahogyan az a bőrgatya sem, amit a felszolgáló fiúkra ráadtak. Persze mindez nyilván a marketingkoncepció része...
Egy Prágában élő magyar barátom, aki már szinte hasonult a csehek mindennapjaihoz, így fogalmaz: „nekünk itt mindennap sörfesztivál van, kinek-kinek a saját törzshelyén. Minek mennénk olyan messzire a megszokott (kitűnő) sörünk mellől?”
Összegezve azért őszintén bíztatok mindenkit arra, hogy ha csak teheti, látogassa meg a Prágai sörfesztivált, hiszen ezen a héten még nyitva van. És a minapi budapesti eseménytől eltérően ott legalább nem kell órákat várni egy-egy sörre...
Szöveg: Polgár László
Fotó: Jomar Honsi
Közreadta: Árpa Jankó (Megjegyzés: a képeken látható trombitás nem más mint Franta Vales zenész, aki az „utolsó Svejk”-ként hirdeti magát. A második képen két kiváló haskológus társaságában látható!) (http://www.ceskypivnifestival.cz)
