Mióta a sörgyártók rájöttek, hogy a dobozba töltött sör minden szempontból kényelmesbb számukra, mint az üveges sör, mindent elkövetnek, hogy eloszlassák azokat a sztereotípiákat, amelyeket a palackozott sör hívei évtizedek alatt beégettek a sörivók agyába.

Az kétségtelen, hogy a kezdeti időkben a dobozos sörnek volt némi fém íze, amit immár kiküszöböltek. Ez azonban nem zavarja az idegenkedőket, hogy manapság is felfedezzék ezt az ízt. Az azonban mindig igaz volt, hogy a doboz jobban megvédi az italt az egyik legnagyobb ellenségétől az UV sugárzástól.

Eleinte a söröspalack színtelen, átlátszó volt, de hamar kiderült, hogy benne levő sör, hiába zárták le gondosan, a fény hatására kellemetlen szagú lesz és megsavanyodik. A problémára a színezett – elsősorban barna – üvegek csak részben jelentettek megoldást.

A fényíz a dobozos sör esetén nem jelent problémát, tökéletes a védelem, míg a barna üveg nyújtotta biztonság soha nem lesz száz százalékos. Ahogy nem ritkán a söröskupak mellett is elszökik a széndioxid, ha nem tökéletes a lezárás, vagy a koronazár alatt sérült az üveg. A dobozos sörnél ez a probléma sem játszik.

Szóval lassan, de biztosan búcsút inthetünk a palackozott sörnek és a régi szlogent elferdítve mondhatjuk: szia üveges!