A magyar nyelv a gyakorlatban nem tesz különbséget a „beer” és az „ale” között. Mindkettő sör és teljesen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy csak az erjesztéshez használt élesztő, illetve az erjesztési hőmérséklet különbözteti meg őket egymástól. 

A hazai szóhasználatban a sör alkoholtartalmú italt jelent. Épp ezért furcsa a magyar fülnek, amikor egy szénsavas üdítőitalt „ginger ale”-nak vagyis gyömbérsörnek neveznek. Az elnevezés persze félrevezető, az ilyen szénsavas üdítőitalok legfeljebb a gyömbér íz és a szénsavval dúsítottság okán nevezhetők „gyömbérsör”-nek.

Az „igazi gyömbérsör” vagy ginger beer – akárcsak a sör – erjesztett ital, melyhez főzéskor általában nádcukrot, esetleg mézet és citromot adtak. Ennek az az oka, hogy amikor élesztőt adunk a gyömbérhez, a fűszer összetettebb ízei, így a csípőssége is intenzíven kirajzolódnak és ezt finomítják.

Ami még népszerűbbé teszi a gyömbérrel – mégha alkoholmentesen is – készült italokat azok a gyömbér jótékony hatásai. A gyömbér ugyanis gyulladáscsökkentő, serkenti az agyműködést, csökkenti a koleszterint és a vércukorszintet.

Az elnevezések, az alkoholmentes ginger ale és a ginger beer, vagyis a gyömbérsör hasonlósága miatt, sokan össze vannak zavarodva a gyömbéres sörrel kapcsolatban, hogy alkoholos vagy sem? 

Amikor a tizennyolcadik században először készítettek a gyömbérsört, az valóban alkoholos volt. Idővel azonban – és ebben sokat segített az amerikai szesztilalom – az alkoholmentes üdítőital kezdett el terjedni és a helyzet azóta sem változott.

Szerencsére azonban a sörforradalom ismét felfedezte a gyömbért, mint a sör egyik nagyszerű fűszerét és ma már nem ritka, hogy az italboltokban akár többféle, alkoholt is tartalmazó gyömbérsört árusítanak.

(A fotón a Rohozec cseh sörfőzde Ginger drinkje)