Blogunk időt és fáradtságot nem kímélve felfedezte, hogy február tizennegyedike, egy nagyon fontos szent ünnepe.

Az ókori Rómában, egy nappal később, február tizenötödikén tartották a Lupercaliát, a Faunus istennek szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők egy kerámia korsóba rakták nevüket, a férfiak húztak közülük. Az így kialakult párok az ünnepség idejére, vagy akár egész életükre együtt maradtak.

A Bálint-nap valószínűleg a Lupercaliának, avagy a szerelmi lottónak köszönhetően lett a szerelem „keresztényesített” ünnepe. Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi római „szerelmi lottó” szokását. Mi azonban nem erre a szentre gondoltunk.

Van ugyanis egy másik, szintén a középkorban gyökerező hagyomány, amely ugyancsak nem Valentin napként ünnepli a Bálintok neve napját. Bulgáriában ugyanis ezen a napon, február tizennegyedikén, a Szent Trifon borfesztivállal ünneplik a szerelmesek napját.

Szent Trifon napja – a bor, a borászok, a vendéglősök, a solymászok és a kertészek ünnepe. Az ünneplést a bolgár folklórban „Tryphon the Drunkard” -nak is nevezik – amikor is szabad a csók és szabad a tánc. Ha valaki mégsem talál párra, mentsége van, hogy borba fojtsa szomorúságát. Az ünnepség némileg hasonló  a Gambrinus ünnepekhez, hisze a bolgárok is megválasztják a „szőlőültetvények királyát” és vidám menetet alkotva, síppal, dobbal, nádi hegedúvel körbejárják a falut, ahol minden háznál megállnak egy áldomásra. Egy kevés bor mindig marad a kancsó alján, azt a királyra öntik. Ezzel a rituáléval kívánva bőséges termést a ház gazdájának.

Így Bulgáriában ki-ki ízlése szerint választhat, hogy az ortodox Szent Trifon ünnepen, vagy a későbbi eredetű katolikus Valentin napon vesz részt.