Nincs csodálatosabb a nőnél, aki szereti a sört!
Mert valljuk be, a sört tanulni kell. Az üdítő adja magát, és elrejti a vodkát. A bor, ha félédes, gond nélkül lecsúszik. A pezsgő csiklandoz. De a sör – azért kérem, meg kell dolgozni! Keserű. Jéghideg. Habzik. A bajuszt pedig, ha sörből is van, nem szeretik a nők
Ráadásul a sör nem pozicionál. Az alkoholos limonádé „felnőttes”. A martini, kivált ha száraz. kifinomult, arisztokratikus, igaz, rossz kezekben képmutató. A whisky nagypálya, rangot ad és kér. A sör viszont őszinte ital. Nem kötelez és nem diszkriminál. Csak ízlik. Különben nem innák.
Ha tehát egy nő sört iszik, az nem csak sört iszik. A törékeny kézben tartott nehéz korsó tiszta jellemről mesél és messzi távlatokba repít. És ha az egyre jobban imádott nő még sztrapacskát is rendel...
De ez már egy másik történet.
