Nem magamtól találtam a sorszinhaz.hu weboldalra, hanem egy véletlen folytán. Egy alkalommal a facebookon a saját sörös írásomat pillantottam meg. Első reakcióm persze az öröm volt, lám mások is méltónak találnak arra, hogy megosszák írásomat. Ekkor azonban tekintetem a bejegyzés aljára tévedtem, ahol azt látom SÖR SZÍNHÁZ/SZERZŐ SÖRSZÍNHÁZ. A fotóra kattintva aztán a facebookról a Sör Színház saját honlapjára kerültem, ahol a cikkem címe után a bejegyezte: Sör Színház szerepelt. Alatta elolvashattam a cikk ¾ részét, majd azt a bájos mondatot is, hogy a teljes cikket is elolvashatom a saját oldalamon, ha ráklikkelek a serteperte szóra. És ez így van minden egyes cikknél, legyen bárki is a valódi szerző.
Hiú ember vagyok, tehát írtam egy levelet az oldal gazdájának:
„Sziasztok! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy nap két írásommal is szerepelek itt és a weboldalatokon is, de hiú ember lévén örülnék, ha ez olvasók számára egyértelműen ki is derülne, hogy nem a SÖR SZÍNHÁZ a szerző! Azzal ugyanis, hogy a saját oldaltokra viszitek az érdeklődőt ezt a látszatot keltitek! Biztos nem üzleti érdekből csináljátok, hanem hobbiból, gondolom semmiféle üzleti hasznotok, nincsen, csak a sör iránti szeretet vezet benneteket. Ezért hát kérek egy kis tiszteletet a szerzők iránt is!”
Erre rövid időn belül kaptam is egy nagyon udvarias választ, ebből idézek:
„A Sör Színház nem üzleti céllal jött létre szimplán a sör szeretete vezérelt az oldal koncepciójának a kialakításában. A cél, egy olyan felület létrehozása volt, ami összehozza a magyar sörszcénát és népszerűsíti a kisüzemi és kézműves söröket és magát a sör fogyasztást egy helyen.(…) Minden egyes cikk ami felkerül az oldalra az eredetinek csak egy rövidített kivonata ami két alkalommal is vissza hivatkozik a szerző oldalára névvel és linkkel illetve a bejegyzéshez készült kép fotósára ha van ilyen. Így népszerűsítve őket az általam épített összességében már több mint 10000 felhasználó által használt közösségi oldalakon. Leszögezném ez a kialakítás kimondottan a bejegyzések eredeti szerzőinek tiszteletéből készült így, ellentétben más sörös témájú hírportálokkal ahol még az eredeti oldalt és a linket sem tüntetik fel.(…) Mivel sajnos egy seggel próbálok megülni sok lovat egyszerre így automatizmushoz kellett folyamodnom a Sör Színház közösségi oldalaira való megosztásoknál. (…)Amikor a Facebookra egy megosztás kikerül akkor a Facebook Sharer (amit a Facebook üzemeltet) az OG meta adatokból olvassa ki az oldal és a szerző nevét. Mivel a bejegyzés a Sör Színházon kerül ki így ő automatikusan azzal a meta adattal tölti ki a megosztás mezőit.”
A magam részéről minden tisztelem az oldal gazdájának, és az első levélváltás után, úgy gondoltam: legyen! Különösen, hogy egy ilyen önfeláldozó ember, akinek mindenre van gondja, ismeri a számítástechnika csínját-bínját – csak ezt a ne legyen félreérthető a szerző személye problémát nem tudja megoldni. Nem számít!
Egy idő után azonban meggondoltam magam és a mai napon megkértem, ne osszon meg oldalain meg több bejegyzést tőlem az oldalán.
Lehet, hogy tévedek és rossz döntést hoztam, mellyel kimaradok a „sörszcéna” – ezt a kifejezést épp annyira utálom, mint a „kézműves sör” szóösszetételünket – személyiségei sorából és talán néhányan nem élvezhetik emiatt írásaimat sem. De úgy gondolom, hogy ez így jobban megfelel az ízlésemnek, ahogy például a hasonló gyűjtőoldalként működő sörblog.hu is sokkal szimpatikusabb.
Lehet, hogy ostoba vagyok, de ez a félig-meddig plagizálás szinte jobban bosszant, mint amikor más név alatt köszönnek vissza – nem egyszer szóról-szóra – régebbi szövegeim. Szóval nem felel meg az ízlésemnek a Sör Színház, ezért még a sörszcénából való kikerülést is megkockáztatom. Innentől kezdve, ha azon az oldalon találkoztok írásaimmal, akkor az szándékaim ellenére került oda!
Fotó: Corinna Schuster
