A harcos antialkoholisták által előszeretettel hangoztatott mondás szerint az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. A megsárgult krónikák lapjai szerint a Hanza-városok esetében ez már biztosan nem igaz.
Ezek a kereskedelmükről elhíresült városok a 13. és a 16. században bizony nem mással, mint a sörrel alapozták meg gazdagságukat, hiszen jövedelmük jelentős része a sörfőzésből és a sörrel való kereskedelemből származott. Így számukra a folyékony kenyér tulajdonképpen a folyékony aranyat jelentette.
Hamburgnak a 16. században 600 sörfőzdéje volt, a város iparosainak fele ezekben dolgozott. Hamburgban ekkoriban évente 25 millió liter sört főztek, melyből a város vitorlásai szállítottak Svédországba és Oroszországba is, hamburgi sört ittak Rigában, Danzig-ban és Helsíngborgban egyaránt.
A rostocki kikötőből kifutó hajók is főleg sörrel voltak megrakva a 13. században. Az úticél a belga Brügge kikötője volt, az út azonban nem volt veszélytelen, mert az olcsó sörben reménykedő dánok gyakran megtámadták és kifosztották a „sörhajókat” - a vikingek leszármazottai állandóan csillapíthatatlan szomjúsággal küzdöttek.
