Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A visszajáró
2012. december 17. írta: Árpa Jankó

A visszajáró

Ugró Szilárd írása

visszajaro.jpg

Egy kétezresem volt és egy szomjas barátom, akiknek pont ennyivel volt kevesebb a pénze, mint nekem. Sörözni mégsem ül, be az ember egyedül, így aztán meghívtam a közeli sörözőbe, amit színvonala okán inkább kocsmának neveznék.

Letelepedtünk, rendeltünk és rövidesen megérkezett a két korsó sör. Igaz féldeci hiányzott a rovásig, de ilyenekkel magyar ember nem foglalkozik – ez még a tűréshatárán belül van. A sör friss volt, jó hideg: hamar lecsúszott. Üres korsóink láttán, a pincér máris hozta a következő kört. Ezt már lassabban kortyolgattuk, de így is hamar a végére értünk. Intettem: fizetek.

– Ezerháromszázhúsz – számolt a pincér.

– Ezerötből – mondtam, és arra gondoltam, hazafelé még iszom egy sört.

A pincér szemmel láthatólag meg volt elégedve a borravalóval, szerintem belőlünk egy forintot se nézett ki.

– Köszönöm, uram! Azonnal jövök vissza – mondta és magunkra hagyott az üres korsókkal bennünket.

 A haverom viccelődött: elvitte a pénzed, ezt se látod többet! Tévedett: két perc sem telt el, a pincér visszajött, szó nélkül letette a visszajárót és ment tovább, mert az egyik asztalnál épp egy nagyobb társaság foglalt helyet. Cimborám furcsa tekintetét követve én is ránéztem a pénzre: az ötszázas alatt három ezres is ott lapult.

– Pincér, pincér! – kiáltottam kétségbeesetten, mert alapjában véve becsületes vagyok.

Az alkalmazott fenyegető tekintettel lépett asztalunkhoz.

– Mi van? – szólt rám nem túl barátságosan.

– Egy kis baj van! – válaszoltam – A visszajáró…

– Azzal nincs semmi baj! – vágott a szavamba és ezzel ellentmondást sem tűrően zárta le  a vitát.

 Látszott a krapekon, ha sokat akadékoskodom, még a kocsmából is kilök. Ilyenkor elfeledem a becsületet, csak a cinizmus dolgozik bennem.

– Jó-jó! Hozzon akkor még két korsó sört, meg valami erőset is hozzá kísérőnek!

Így történt, hogy a visszajárót tisztességgel elittuk és a végén még hatszáz forint borravalót is adtam. A pincér tekintete a kijáratig kísért bennünket, szemében a borravaló és a korsónként elspórolt féldeci sör tudatának mennyei boldogsága csillogott.

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr432229728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása