Semmiképpen nem szeretném a Pécsi Sörfőzdén elverni a port, hiszen sajnos nem lóg ki a hazai nagy sörgyárak sorából. Annak ellenére sem, hogy tulajdonosa nem egy multinacionális cég és annak ellenére sem, hogy annak ellenére rohamosan csökken a termelése, hogy minden szarral megpróbálkoznak a Nádortól a Radlerig. Olcsó, minősíthetetlen sörökkel, de ezt már ezerszer elpanaszoltuk.

Viszont magyarázza már meg valaki, hogy miért cuppant rá mindenki, az összes hazai sörgyártó, erre a szörp-szegmensre? Miért kell egy sörgyárnak a nemsörivók, a sört sörszerűsége (értsd: keserűsége), miatt nem szeretők kedvét keresni? A klasszikus Radler is egy szerencsétlen véletlen szülötte és egy normális sörivónak nem lehet eladni.

Ám valószínűleg az itthoni sörgyári marketingesek között nincs normális sörivó, vagy ha van rühelli az ihatatlan magyar löttyöket, ezért a citromos, a szilvás, a meggyes, a málnás, a narancsos, a grapefruitos és a fene se tudja milyen változat után itt a fahéjas-meggyes-barna, amely a gyártó szerint annyira különleges, hogy nevet adtak neki.

„A Pécsi Radler elnevezés maradt, ám társult hozzá egy harmadik névelem!" Ezt kellene kitalálni egy, a marketingesek által kreált játék keretében, melyben a győztes akár egy tálca „hogyishívják ezt a micsodát" is nyerhet. Nos hagyjuk azt az apróságot, hogy a radler jelentése, hogy sör és limonádé keveréke, inkább játszunk mi is! Vajon mit fognak még a sörbe keverni? Javasolhatjuk a tökös-mákos, a gyömbéres-vaníliás, netalán a mézes-fokhagymás változatokat, de elképzelhető egy szalonnazsír-kovászos uborka ízesítés is: ez lenne csak igazi magyar virtus!

Bennünk persze valójában leginkább az a kérdés merül fel, hogy vajon miért nem főznek egy jó kis sört?