Megjelent egy írás az interneten, Berry Verhoef Sörök enciklopédiája című könyvéről. (hvg.hu/gasztronomia /20110104_gasztrokonyvespolc_sorok_enciklopediaja) Ennek kapcsán több kérdés is felmerült a fordítással kapcsolatban. Valószínüleg az eredeti kiadvány kevésbé silány, mint a magyar, de az egyértelmű, hogy az érdemi rész semmi újdonsággal nem szolgál, sok információ már az eredeti megjelenésekor is idejétmúlt volt és a képanyag sem igazán színvonalas.
Igaz, ami eddig Michel Jackson könyvei közül magyar nyelven megjelent ott is többnyire dadogott a fordítás – azaz lehet, hogy ott romlik el minden, hogy sem szaklektort, sem szerkesztőt nem kérnek fel, hogy ellenőrizzék a magyarítást. És ugyancsak hasonló hibáktól hemzsegett a 2001-es Italenciklopédia – pedig ott pálinka és bor fejezet is volt a Brian Glover által írt sörös rész mellett. (Emlékezetem szerint például minden égetett szeszt a pálinkák közé soroltak.)
Mindebből az is következik, hogy minden elrontható! Pedig lenne ajánlatom. Itt van például Roger Protz (beer-pages.com) – ő több könyvet is jegyez. Ezek közül én a The Taste of Beer címűt ismerem. Nekem szimpatikus, hogy ebben a könyvében ő nem próbálja a világ minél több sörét bemutatni, hanem a legkedveltebb sörtípusokról ír fejezeteket, bemutava a kategória legjellegzetesebb söreit.
A 2008-as The Beer Book kiadója a Dorling Kindersley. A könyv dícséretesen átlépi a már-már minden söröskönyvben előforduló a sörgyártást és a sörfőzés alapanyagait bemutató fejezeteket, egyből belecsap a lecsóba és a különféle országok söreivel, a sörtípusokkal, a nevezetes sörfőzdékkel és az ivási szokásokkal foglalkozik.
A könyv főszerkesztője Tim Hampson, aki tizennégy szerző írásaiból – köztük ott a nekünk oly kedves Conrad Seidl is – szerkesztett egy szép könyvet. Magyarországot pedig a Borsodi Bivaly, a Dreher, a Soproni és az Ilzer mellett a vonyarcvashegyi Blonder képviseli.
És végül itt a 1001 Beers You Must Try Before You Die című 2010-ben megjelent könyv, amely 960 oldalon vezet végig a világ habos oldalán. Magyar sört egyetlent említ a könyv – a Dreher Bakot – de lássuk be, maximum ennyi figyelmet érdemel a hazai sörgyártás! A könyv persze egyszeri nekifutásra végigolvashatatlan, de nagyon jól használható, hogy eligazodjunk a sörök bámulatosan sokszínű világában. A könyv sajátosan csoportosítja fejezetekre a söröket – Amber, Blond, White, Dark, Speciality – míg az egyes fejezeteken belül ábécé sorba találhatunk rá arra, amit keresünk.