Tapasztalt sörivók, de lassan már a laikusok is tudják, hogy a liszensz sörök bizony csak nevükben emlékeztetnek az eredetire. Valamikor a nyolcvanas években még volt arra példa, hogy a dánok a gyatra minőség miatt leállították a magyarországi Tuborg gyártást. de emlékezhetnék a Gösser hazai gyártásának beindítására is – a népszerű importmárkától a Spezial névvel megkülönböztették az itthonit. Azaz a fogyasztó tudhatta, hogy mit iszik. Megjegyzem, bár én, jobban kedveltem a hazai Gössert, számos barátom leszokott a márkáról, mert a gyártás megindulásával egyidőben megszűnt az import.

Manapság azonban mintha a multinacionális cégek kevésbé lennének igényesek a márkanevekre. Azokat inkább feloldozzák – elnézést ezért a szerencsétlen szóvirágért – a marketing oltárán hogy minél nagyobb eladást generáljanak. Sajnos sorolhatom a negatív példákat. A botrányos Löwenbräut, a nyomokban sem eredeti Hofbräut, az eredeti száraz karakterét elvesztő Beck's sört.

A Zlaty Bazant címkéje legalább színeiben eltér az eredetitől, de a Kozelen ez sem segít. A velkepopovicei sör valaha kedvencem volt – de sem a hazai, sem a nagysárosi főzés nem az. Főleg a csalódás okán. Így aztán maradt a Staropramen és az Urquell. Ezeket még emberi áron lehet beszerezni és importból származnak.

Tekintettel arra, hogy a hazai sörkínálat alapvetően egysíkú – szinte kizárólag átlagos lagersörök alkotják –, ha egy-egy finomsághoz szeretnék jutni az importőrök kínálatában kell kesernem. Ezekkel egy baj van: az itthon főzöttekhez képest drágák.

De a sör igazi szerelmese inkább egy jót, mint két csatornasört választ. Eddig a Liquid Gold és a Belgaco voltak a megmentőim. Most egy Kacsa utcai üzlet tovább bővítette a lehetőségek sorát és végre ihatom kedvencemet a bambergi füstízű sört is. A Sörspecialista árai sem Tesco-gazdaságosak, de megéri, hiszen több eleddig teljesen ismeretlen sör is fogyasztó közelbe került.