A dubbel, a tripel és a quad olyan belga trappista sörök, amelyeket nemzedékek óta főznek Belgium-szerte a kolostorokban. Ezeket a söröket trappistának nevezik a ciszterci rend után, amely a leghíresebb arról, hogy a kolostoraik önfenntartásának egyik alapja a sörfőzés. A trappisták arról a régióról kapták a nevüket, ahol megalapították első kolostorukat: a La Trappe-t, amely Északnyugat-Franciaországban található.
A „trappista sör” kifejezés, hasonlóan a „pezsgőhöz” vagy a „parmezánhoz”, ma már szigorú szabályozás tárgya. 1997 óta Belgium nyolc nagy kolostori sörfőzdéje megalakította a Nemzetközi Trappista Szövetséget (ITA), hogy szigorúbban lépjenek fel a védjegy-bitorlókkal szemben. Ha a dubbel, tripel vagy quad, amit iszol, egy igazi trappista sör, akkor címkéjén szerepel a szövetség védjegye. Ez azt is jelenti egyben, hogy a sör felső erjesztéssel készül valamely kolostor falai között, méghozzá szerzetesek közreműködésével. Ugyancsak fontos kritérium, hogy a kolostor sörfőzdei tevékenységét a kolostor napi működésének és karitatív tevékenységének támogatására végzik, nem üzleti céllal.
Mivel a cégéren, a söröscímkén jól mutat a dubbel, tripel , a quad, vagy az „apátsági sör” felirat, gyakran visszaélnek azzal, hogy a kolostori sörök a minőség szinonimái is. Az ilyen sörök egy hagyományos trappista termék stílusában készülnek, de nem egy ITA tag kolostor főzte, hanem talán egy nagy kereskedelmi sörfőzde, például a Leffe, amely egyszerűen adaptált egy hagyományos trappista receptet, és az így kapott sört márkajelzéssel látta el, akár egy valódi, akár egy kitalált kolostor neve alatt.
A dubbel az Antwerpen melletti Westmalle apátságból származik. Először 1856-ban főzték ezt az erős (6-8,5 százalék alkoholtartalmú), kávé színű sört, pirítós, egyenletes diós lecsengéssel. A ma főzött dubbelek még mindig sötét színűek, és valójában kissé homályosak lehetnek. Minél tisztább a sör, annál kevesebb élesztő üledéket tartalmaz.
A tripelek aranyszínű, enyhén homályos sörök, egyszerre komlósabbak és magasabb alkoholtartalmúak, mint a dubbelek. Valójában hagyományosan a tripel volt a szerzetesek legerősebb saját fogyasztásra főzött söre, az alkoholtartalmuk meghaladhatja a 10 százalékot is. Ehhez rengeteg maláta szükségeltetett, és az az összetevő, amelyet a receptekben megdupláztak és megháromszoroztak, az eredeti könnyű apátsági sörhöz, az Enkerthez képest.
A quad vagy quadrupel egy újabb, de nem belga stílus, amely a dubbel árnyalatát és ízprofilját ötvözi a tripel lendületével. Az első sör, amely a quadrupel nevet viselte, egy szezonális sör volt, amelyet a hollandiai De Koningshoeven sörfőzdében főztek. A sörrajongók néha találhatnak belga erős, sötét sörökként emlegetett quadokat is, melyek mind édességükben, mind komlóságukban meglepően enyhék tudnak lenni. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni, ezek nagyon erős – 10-12 százalék alkoholtartalmú sörök.
