Magyarországon a kocsmákban, ha már van, állandóan be van kapcsolva a tévé, mindegy hogy főzőműsor, politikai beszélgetés, szappanopera, vagy esetleg híradó van adáson.

Ez tökéletes idiotizmus, hiszen az ember a kocsmába csapolt sört inni és beszélgetni jár, tévét otthon sem néz szívesen. A sörözőkben villogó képernyő – sokszor hang nélkül – viszont óhatatlanul elvonja az ember figyelmét, ezáltal gyakran lehetetlenné téve az asztaltársaság igazi sörözői tevékenységét a kvaterkázást.

Legutóbb, amikor Németországban jártam többször is megfordultam egy kis kocsmában, mely Albrecht Dürer szülőházához közel várja a sör barátait. A sörözőben esténként is csak néhány asztalnál üldögéltek, a törzsvendégek többnyire a pult körül gyülekeztek, és ott beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat. Szombat este azonban igazi teltház fogadott: mindenki a televíziót bámulta.

Szóval, ott abban a nürnbergi kocsmában, addig fel sem tűnt a készülék, azon a napon azonban a helyi csapat kupamérkőzést játszott és ezt a kocsmáros sem hagyhatta figyelmen kívül. Kivételesen bekapcsolta a készüléket, hogy minél több vendéget csalogasson a kocsmába. Sok vita, mivel mindenki ugyanannak a csapatnak szurkolt, nem akadt, még is a kihagyott helyzeteket vagy a bírói ítéleteket mindenki egyfolytában kommentálta, folyamatos volt a hangzavar és a sörcsapból is szinte megállás nélkül folyt a sör. Nem volt nehéz megérteni, hogy miért hirdet a Németországban a legtöbb sörgyár a labdarúgó mérkőzéseken.

Ja! A mérkőzést a Nürnberg nyerte és továbbjutott.