Csapos és csapos között óriási különbségek vannak. Egy hagyományos kocsmában egy-két féle csapolt sör kapható és mindig ugyanaz az egy-kettő. A csapos, ha megtanulja a csapolás alapszabályait, a hordó tárolásának és csapraverésének rendjét, nagyot nem tévedhet.

Ha viszont csaposunkat sorsa egy kézműves sörözőbe vetette, legyen az beer bar, tap room vagy brewpub, azonban nem ennyire egyszerű az élete. A tucatnyi, vagy több csapból ritkán folyik akár csak két egyforma típusú sör, mert a beergeek a változatosságot igényli. De ő legalább általában tudja mit iszik.

Aki meg nem, nyilván a csapostól érdeklődik, mi is az, ami majd a poharába kerül. Milyen az új Cold Ipa? Mit tud az új summer ale? Mitől különleges a smoothie? Mitől zöld a Zelené pivo? Valóban bor-e a barley wine? Mitől fütös a Rauchbier? Mi a különbség a porter és a stout között? Tényleg sütemény ízű a pastry ale? Nem romlottság jele, ha savanyú a sour ale?

Folytathatnánk, de minek?

Ebből is látszik, hogy egy sokcsapos kézműves sörözőben, a csaposon állandó a nyomás, a naponta felkerülő sörök tulajdonságait mind fújnia kell. Ugyanakkor számolni kell, a rendeléseket nem összekeverni, minden sört a megfelelő pohárban szervírozni...

Szóval pokol ez, stresszes meló a javából. Fizikailag is intenzív, de agyilag is nagyon ott kell lenni. Nem véletlen, hogy nem is látsz a craft sörözőkben idősebb férfiakat és nőket a pult túloldalán. Szóval jár a tisztelet!