Volt idő amikor még a Club 99 névre keresztelt hazai whiskyvel is lehetett menőzni. Aztán nem csak a dollárboltban, lett kapható a Vat 69, a Johnnie Walker, a Balantines és az igazi császárság a Chivas Regal.
Nekünk persze fogalmunk sem volt, hogy mi a különbség köztük – és őszintén szólva nem is érdekelt bennünket – csak ittuk lelkesen és éreztük a dekadens Nyugat bűnös leheletét.
Aztán megérkezett a rendszerváltás és vele – többek között – az amerikaiak, a Jim Bean és a Jack Daniels, meg az írek, melyek közül nekem személyes kedvencem a Tullamore Dew.
Szóval volt itt minden: scotch, bourbon, tennessee, ír whiskey és egyszer még egy japán párlat is utamba akadt. Így aztán, mivel már nem volt elérhetetlen, a whisky sem számított annyira menőnek, de számomra mégis megmaradt jutalomnak, amivel olykor a nap végén megajándékoztam magamat.
Ezért aztán a napokban nagy örömmel vettem kezembe Eddie Ludlow: Whisky mesterkurzus című könyvét, melyből mindent megtudhatok, amit a whiskyről tudni szükséges, hogy igazi menő módjára, ne csak úgy döntögessem magamba dupla – négy centiliternyi – whiskyket.
A kóstolás lényege, az élmény, ahogy a négy hasonló fajtájú whiskyt óvatosan – másfél centiliterenként – kortyolgatva fedezzük fel annak minden szépségét. A könyvből – miközben kellemesen eliddogálunk – szórakozva szerezzük meg az ital bensőséges ismeretéhez szükséges ismereteket.
A fontos szakmai ismeretek mellet nagy érdeme a könyvnek, hogy whisky kedvelő barátainknak ideális karácsonyi ajándék, különösen akkor, ha valami jobb fajta whisky is kerül a karácsonyfa alá.
