A Prágai Sörlovagrend megalapítója, Petr Urquell az alábbiakban röviden összefoglalja az nemes italról való alapvető tudások lényegét. Késztette pedig e cselekedetre a jónak szándéka, hogy Magyarországon ismét meghonosulhassék a serrel élés már-már elfeledett kultúrája. Eme célkitűzés eléréséhez nélkülözhetetlen e szent nedű szakrális mivoltának közérthető újra fogalmazványa, mivel korunkban – megannyi más dolgokkal egyetemben – a serrel élés lényege homályba süllyedék...
Némelyek úgy tartják, hogy a ser még a bornál is ősibb ital: e kérdés vizsgálata azonban szükségtelen és nem szolgálná a serkedvelők békéjéről való kedvező híreszteléseket. Akárhogyan Is van, a serital az egyetlen olyan folyadék a világon, mely az ősi hagyományvilágok hármas egységét magában foglalja. Mint ismeretes, e nemes és éltető folyadék három elemből áll össze: a habból, a gyöngyökből és a léből. E hármas egység további megfeleltetései az alábbi táblázatban foglalhatók össze szemléletesen:
Ezután nyilvánvaló, hogy a seritalban fellelhető alkotóelemek és ezeknek szakrális megfeleltetései a legtökéletesebb harmóniában állanak egymással.
Színek, Égitestek és Idősíkok mind külön-külön, mind együttesen összeolvadnak egyetlen nagy, közös világban: a Létben, a Boldogságban. Egyetlen korsóban összezárva Nap, Hold és Csillagok, Múlt, Jelen és Jövő...
A serital élvezete, az ivás méltósága éppen ebben az elemi egybe olvadásban lelhető meg, a serrel élés iránti kiolthatatlan vágyunk ezzel magyarázható.
Áhítattal, kellő tisztelettel s elmélyüléssel való fogyasztása nem más, mint az egyetemes Boldogságban részesülni. Ezért mondottuk, hogy az élet itala. A Léte. Hiszen a létezés nem más, mint Múlt, Jelen és Jövő összhangja, elrendezése önmagunkban oly módon, hogy lelkiismeretünk mindháromban megnyugodjék. Amiképpen a sörhab és a ser-gyöngyök egymásba olvadása teszi teljessé a serfolyadékot, úgy alakul Jelenünk Múlt és Jövő harmóniájából. A serital az emberi élet teljessége egyetlen korsóba zárva. A serital egy pillanat az Aranykor nyugalmából.
Most pedig tekintsük át a három elemet és a hozzájuk tartozó fogalmakat egyenként is.
I. A SÖRHAB
A serital habja csillogó fehér, mint végtelen éjeken a telihold. A serital habja a Múlt. Mindig ott van az új korsó tetején, amiképpen életünk egy-egy lezárult szakasza is sokáig eltakarja Jövőnk elképzeléseit ős Jelenünk próbálkozásait. A ser habja felett elmerengünk, néha gyorsan kisszuk vagy odaadjuk valakinek, okozzon neki fejfájást. De bármi legyen is a sorsa, egy a célunk: rajta keresztül eljutni az aranyló folyadékhoz, a lényeghez, a Jelenhez, és benne megpillantani a sergyöngyöket is, a Jövőt. S mert a Múlt csak ideig-óráig árnyékolhatja be életünket, ugyanígy, ha gyűlnek az üres korsók asztalunkon, lesznek egyre kevéssé feltűnőek a habok az újak tetején...
II. A SÖRGYÖNGYÖK
A sörgyöngyök áttetszők és mégis ezüstösek, akár a távoli Csillagok. A sörgyöngyök a Jövő. Amikor egy jól csapok seritalt hoznak asztalunkhoz, akárha életünk közeledne felénk. Még jól látjuk benne egyszerre mindhárom időt, aztán asztalunkon a ser habja elfedi mind a folyadékot, mind a gyöngyöket – a Múltat látni csak ekkor, rejtve marad Jelen és Jövő, ám az emberi lét örök igazsága megint érvényre jut a szűk korsóba zárva: a Jövő gyöngyei elindulnak fölfelé, mind több és több szemük olvadván bele a habba, imígy átsegítve a múlt gondjain, jelennek meg a Jövő reményeként, mígnem legvégül a két idő összeolvadásának, hála előttünk aranylik a Jelen...
III. A SÖRFOLYADÉK
Íme, a serital kvintesszenciája, az elemek egymásba olvadásából létrejött aranyló Nap, a Jelen! Beteljesedik a Lét, kortyoljuk a Szeretetet, a Szerelmet, a Boldogságot, a megállapodott Nyugalmat! És természetesen ott érezzük benne a Múltat és Jövőt, teljes életünk minden tűnő és jövendő gondját, varázslatát. Ujjaink átölelik a korsót, elégedetten simítanak végig a párás üvegen, azután torkunkon lefolyik az Élet. Egy órára, egy estére, egy napra miénk az Aranykor derűje.
A serital az emberi élet teljessége egyetlen korsóba zárva. A serital a meghosszabbított pillanat és egy villanás az örökkévalóságból. Ennyit hát most a serital ősi lényegéről és varázslatokkal teli világáról. A legszilárdabb, mégis remegő és összeolvadó habról, a fölfelé törekvő, minden akadályt szelíd alázattal legyőző gyöngyökről és a csodálatos, aranyló folyadékról.
Mindez természetesen csak ízelítőül szolgálhat, ám ahhoz elegendő talán, hogy felkeltse az érző lelkek érdeklődését és minél többen megpróbálkozzanak a serital, különösképpen pedig a Csehországban főzött nedűk élvezetével.
Kocsis Péter írása a Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat 1995/1 számában jelent meg