Számos olyan korsót ismerünk, melyek egy-egy szakma, céh, társaság, egyesület összetartozásának bizonyítéka. Németország számos diákegyesületében elterjedt szokás volt, hogy az egyesület címerével díszített korsóval ajándékozzák meg egymást. Különlegességüket a kézzel festett, személyre szóló ajánlások jelentették. Törzskocsmai összejöveteleiken aztán diákéveik alatt csak az ilyen korsókból ittak.
Ugyancsak az össze- vagy hovatartozást jelképezték a tűzoltóegyleti vagy sporttársi korsók, melyekből aztán büszkén lehetett a törzsasztalnál inni. Az egyletetek ilyen korsókkal ajándékozták meg tagjaikat nevezetes események és kiemelkedő teljesítmények alkalmából. Különösen kedveltek voltak a tűzoltójeleneteket ábrázoló korsók, amelyeken nem is kell csodálkoznunk, hiszen a sörfőzők és a tűzoltók egyformán szentjükért tisztelik Szent Flóriánt.
Az is teljességgel érthető, hogy a tűzoltók olyan rettenetes nagy szomjúságot éreznek egy-egy tűz eloltása után, hogy azt vízzel képtelenség csillapítani.
