Ami a Földön megszokott és természetes, az még nem biztos, hogy működik a világűrben is. Például, mi a helyzet a sörcsapolással. A Földön ugyanis – legalábbis a KEG-hordók esetében – a szén-dioxid hajtógáz nyomja ki a sört a hordóból, hasonlóan a szódásszifonhoz és a módszer elég régóta megbízhatóan működik. De vajon mi a helyzet a sörcsapolással a világűrben?

Az első megoldandó probléma, hogy a világűrben nincs gravitáció, így a hordóban lévő sör és gáz különös játékot űz egymással. Hiába nyitjuk meg a csapolóberendezésünk sörcsapját, abból hol sör, hol gáz fog jönni. Holland kutatók úgy gondolták, hogy rájöttek a megoldásra: a sört egy összenyomható zacskóba kell tölteni, és azt beépíteni a hordóba. A túlnyomást egy egyszerű pumpával is létre lehet hozni, levegőt kell nyomni a hordó fala és a zsák közzé, és ezáltal a sör már „tisztán sörként” folyik a csapból.

A Delft University of Technology kutatói súlytalansághoz közeli körülmények között ki is próbálták a szerkezetet. Kiválóan működött, ám ekkor egy újabb problémával találták magukat szemben: a sör ugyanis különálló, pingponglabda méretű gömböcskékké válva lebegett a térben, és hát természetesen habja sem volt, mert a habképződéshez is szükség lenne a gravitációra. Azt pedig ugye nem lehet elvárni az asztronautáktól, hogy halakként ficánkolva az űrállomáson sör-labdácskákra vadászanak. A probléma tehát még nem megoldott.

Várjuk az ötleteket!