Ott álltak a pultnál, poharaikba kapaszkodva merengtek az élet mulandóságán. Mindannyian ott voltak, mind aki számít.
– Még egy kört légy szíves! – szólt az egyik, a többiek egyetértően bólogattak.
– Igen, igen – szólt a másik és kiitta a maradékot a poharából. Így tett mindegyikük, helyet csinálva a következőknek.
Bejött egy idegen, köszönt és beállt közéjük. Helyt adtak maguk mellett neki, miért is ne, Karácsony van, a szeretet ünnepe, adtak a kirendelt piából is bőven.
– A galaxist áthatolja a gondolati energia, a szeretet hullámhosszán rezonálva – szólalt meg halkan az idegen, a többiek mélyen elgondolkodtak a hallottakon, megfontoltan szürcsölték italaikat, valaki böffentet diszkréten. A hosszú csöndet a kocsma legokosabb embere törte meg:
– Basszus ennek semmi értelme nincsen. 
– Már miért ne lenne? – replikázott a másik.
– Mert úgy hülyeség az egész, ahogyan az van – mondta az egyik.
– A galaxist áthatja a gondolati energia, a szeretet hullámhosszán rezonálva – mondta hangosabban és tagoltan az idegen.
Ezen megint hosszan elgondolkodtak, kortyolgatva a szeszes italokat.
Mielőtt valamelyikük is megszólalt volna csilingelés hallatszott, először alig hallhatóan, majd egyre hangosabban. Betöltve az egész teret, angyalok lepték el a kocsmát, kezükben kis csengőket rázogattak, szárnyaikkal hevesen csapkodva keringtek a szesztestvérek között és körött. Élükön Gábriel arkangyal szárnyalt kezében lángoló pallóssal és a földön az összes gonosz lelket és embert fellelt és elűzött, vissza a pokol legmélyebb fenekére, majd lezárta az összes kijáratot. Se ki se be. Ekkor megszólaltak az égi harsonák zengett az isteni dallamoktól az egész világ, talán az egész galaxis.
– Megszületett egy ártatlan gyermek, megszületett a Megváltó, eljött hozzánk az égi bárány – kiáltották az örömtől megrészegült emberek. Szikrázó világosság ragyogta be a teret és melegség öntötte el minden érző lélek szívét, ölelgették, csókolgatták egymást az emberek.

Boldog karácsonyi ünnepeket!