A sör minősége minden időben nagyon fontos volt a sörivók számára, ezért a hatalom mindenkori képviselői mindig megalkották a minőséget védő – az adott kornak megfelelő – rendelkezéseket.
A sörminőség ellenőrzésének legrégibb dokumentuma az ókorból származik és Hamurabi óbabilóniai király (Kr.e. 2067-2029) nevéhez fűződik. A híres „Hamurabi-Codex”-ben nemcsak a sörfőzést és a sörkimérést szabályozta, hanem azt is elrendelte, hogy a sörhamisítókat büntetésül saját, rossz sörükkel itassák halálra. Ez semmivel sem volt kellemesebb mint a képünkön is látható boszorkány-próba.
A középkorból is számos törvényt ismerünk a sör minőségének védelmében. Nagy Károly frank uralkodó (768-824) például így rendelkezett: „Mi azt kívánjuk, hogy a földtulajdonosok mindig elegendő árpát és malátát termeljenek, hogy képesek legyenek mindig tisztességes minőségű sört főzni...”
I. (Hódító) Vilmos angol király (1027-1087) 1086-ban kiadott híres „Domesday book”-jában többek között az is szerepel, mi történjék az olyan sörfőzővel, aki rossz minőségű sört főzött: szégyenpadra, azaz pellengérre kell állítani.
Egy 1155-ben, Augsburgban megjelent rendelet előírja, hogy a sörfőző-kocsmárosnak fel kell tüntetnie, milyen fajta sört készít. Ha a sör nem megfelelő minőségű, vagy kevesebbet mér ki, a rendelet értelmében a sört meg kell semmisíteni vagy a szegényeknek ingyen kiosztani. Amennyiben másodszor is törvénysértésen érik, örökre el kell tiltani a sörfőzéstől és a sörkiméréstől.
III. Wilhelm és VII. Ludwig bajor hercegek a XIV. században sörbizottságot hoztak létre, melynek tagjai télen hetente kétszer, nyáron háromszor Bierbeschau-t azaz sörszemlét, sörvizsgálatot tartottak a sörfőzdékben, és ha a sör minősége nem felelt meg a követelményeknek, a sörfőző vagy sörkimérő ellen szigorú szankciókat alkalmaztak.
A sörkoptatásról is olvashat: http://drinkunion.virtuart.hu/cikk/ferfimunka
