Árpa Jankó a maga részéről örül, hogy a Budai Vár, híven hagyományaihoz, a környezethez méltó gasztronómiai eseménynek, ezúttal egy sörfesztiválnak ad otthon, bár a jobbfajta népünnepélyekhez illő vurstlit, különösen a Sándor-palota elől a ringlispílt, és a Savoyai szobor mellől az óriáskereket némileg hiányolja.

Így aztán sok különbséget azonkívül, hogy ezúttal nem bort vagy pálinkát, hanem sört mérnek a csinos bódékban, nem lát, de neki mint sörszerető embernek, már az is öröm, hogy az esemény létrejött.

Egyáltalán nem hiányolja sem a bőcsi, sem a kőbányai, sem a pécsi sörgyár söreit, és afelett sem bánkódik, hogy mindössze hét kisüzemi sörfőzde van jelen, hiszen a távollevőket pótolják az importőrök, akik angol, belga, cseh, német és osztrák sörökkel jelentek meg a sör ünnepén. Aki nem talál a választékban kedvére valót, az pedig a kákán keres csomót! Örüljünk annak, hogy van egy ilyen fesztivál, amely végre a sört helyezi a középpontjába.

Árpa Jankó tulajdonképpen csak egy dolog miatt elégedetlen egy kicsit. A szervezők sör-gasztronómiai különlegességekkel kecsegtették meg, és ő ennek még nyomát sem találta. Nem a kürtőskalács lepte meg, hanem hogy még véletlenül sem botlott olyan pavilonba, ahol speciális sörkorcsolyákkal fokozhatta volna sörivási kedvét.

Optimizmusa azonban végképp elveszett, amikor a sajtóebédre lecsót kínáltak a sajtótájékoztató szervezői. Kétségtelen, hogy a lecsónak szezonja van, azt azonban még a legnagyobb jóindulattal sem lehet állítani, hogy a lecsó sörkorcsolya lenne. A paradicsomos ételekhez egyébként is sommelier legyen a talpán, aki igazán illő sört (vagy bort) tud ajánlani. Ez a lecsó azonban már látványával is riasztó volt: úszott a zsírban. Így hát a sörfesztivál szóvivőjének egyik bejegyzésében feltett kérdésére válaszolva: nem, ezt nem nyeltük le!

(Fotózta és szintén nem kóstolta: Serkoptató)