A fesztiválok nálam egyébként is kiverik a biztosítékot, ócska toi-toi vécés évszak-független majális mind. De valójában itt volt az idő, hogy végre a sok pálinka-, bor-, kolbásztöltő-, lecsó-, halászlé-, gulasch,- csikós-, és a fenetudjamilyen-, fesztivál mellé végre teljes mellszélességgel felsorakozzon a magyar sörgyártás is.

Szerencsére a fesztivál nem nevezi magát magyarnak, ilyen sörrel ugye legutoljára a Főzdefeszten találkoztunk, viszont ihatunk majd Heinekent, Kozelt, Löwenbraut – hogy csak hármat említsek a közkedvelt magyar márkák közül. Nyilván csap alá kerül majd a Soproni, a Borsodi és a Kőbányai – ez utóbbi az Aranyászok (sic) leánykori neve – ez a három sör a magyar minőségi sörök családját alkotja.

Ami ez alatt van, a 100 forintos sörök, az a gazdaságos kategória. Ezek egyelőre még nem kerültek hordóba, de ne legyenek kétségeink, ha az euró és a svájci frank közé egyenlőségjel kerül, és az átlagfogyasztó már a Pécsi Szalont sem fogja tudni megfizetni, ezek a buherált sörök is csapra lesznek verve.

A fesztiválon biztos ami biztos, lesz Pilsner Urquell meg Staropramen, és az utóbbi években megbízható Gösser is hoz remélhetőleg valami különlegességet – de, ha valami másban, hazaiban reménykedünk, akkor csak az egyre izmosabb hazai kézműves sörfőzőkben (Tony Caviar nyelvi újítmánya!) bízhatunk – akik teljesen joggal – nem biztos, hogy akarják nevüket adni a budavári vigassághoz. De nélkülük mitől lesz a fesztivál a sör ünnepe?