Einstein és az univerzális sör-idő

A kocsmaasztal mellett ülve mindannyian megtapasztaljuk Einstein fizikai relativitáselméletének pszichológiai változatát.
Az idő múlása ugyanis nem abszolút mérőszám, hanem a megélt élmények és az agyi fókusz függvénye. Amikor egy hideg korsó sör mellett beszélgetünk a barátainkkal, a külvilág megszűnik létezni. Az agyunkat elárasztja a dopamin, a figyelem megoszlik, a külső ingerek feldolgozása felgyorsul. Mivel nem a múló másodpercekre koncentrálunk, az időérzékelésünk összezsugorodik: az órák és a percek észrevétlenül száguldanak el mellettünk.
Ezzel szemben a várakozás egyfajta mentális vákuum. Amikor a pincér, vagy a sör megérkezésére várunk, a fókuszunk mereven magára az időre irányul. Az ingerszegény ...

Miután az utóbbi időben csak nagyritkán szóltok hozzá a bloghoz, gondoltam megkérdezem az MI véleményét a Sertepertéről. Íme a válasz: 





Az, hogy a kocsmába járás évszázadokon át a férfiak privilégiuma és „munkája” volt, alapjaiban határozta meg a modern társadalmat, a nemi szerepeket és a gazdaságot. A kocsmába járás nem csupán az ivásról szólt, hanem egy funkcionális, szinte kötelező társadalmi tevékenység volt, amely különféle okok miatt rendelkezett hatalmas jelentőséggel.
Az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban a sörfőzés mindennapi házi feladat volt, amelyet szinte kizárólag nők A sörnek saját istennői voltak, mint
Pardubice városa meg akarja menteni az egykori sörgyár épületét a lebontástól, ezért a városi tanács j