Prága sörturistái

Amikor Prágára gondolunk, sokunknak elsőként a sör jut eszébe. A legendás lager, a hangulatos kocsmák, a hosszú esték – és persze az az érzés, hogy ebbe a világba mi is könnyedén be tudunk kapcsolódni. De a valóság ennél jóval árnyaltabb, és talán kevésbé hízelgő ránk nézve.
A prágai kocsma ugyanis nem egyszerűen egy hely, ahol inni lehet. Sokkal inkább egyfajta nappali, egy közösségi tér, ahol az emberek otthon vannak. A törzsvendégek ismerik egymást, a ritmus lassú, a beszélgetések nyugodtak. Ez nem egy „program”, hanem a mindennapok része. És talán itt kezdődik a félreértés.
Mi, látogatók – köztük gyakran magyarok is – hajlamosak vagyunk ezeket a helyeket élményként fogyasztani. Kocsmáról kocsmára járunk, ...




Eredetileg a virtus az erényt, a bátorságot, a hősiességet jelentette, de az idők múltával újabb értelmet nyert. Ez a veszélyt figyelmen kívül hagyó férfiasság fitogtatása, melynek egyik megnyilvánulása a virtusivás. A virtusivás nem más, mint feleslegesen válalt – valamilyen szabály szerint végrehajtott – túlzott alkoholfogyasztás. 

Az észak-cseh Liberec külvárosában található sörfőzde kalandos történetet élt át a rendszerváltozás után. Előbb az angol Bass, majd a Pražské pivovary birtokolta. 1998-ban amikor utóbbi, az Interbrew tulajdonába került, megszűnt az üzemben a sörfőzés. 
Rosszmájú vélemények szerint a Coca-Cola és a Pepsi alternatívájaként készült a Kofola, akár a hidegháború jelképe is lehetne, hiszen annak idején mind a Pepsit, mind a Coca Colát legfeljebb a kemény valutáért árusító Tuzex-ben lehetett megvásárolni. Ilyen üzlet volt Magyarországon az IKKA és az Interturist, de Kofolát nem árusítottak.