Az én prágai kocsmáim
Először a nyolcvanas években hozta úgy a sorsom, hogy belekóstolhattam a prágai kocsmák hangulatába. Szerencsémre barátom, aki akkor már sokadszorra itta végig a város nevezetes kocsmáit, megkímélt attól, hogy csak úgy találomra járkáljak kocsmáról kocsmára.
Ő tanított meg, hogy a legjobb krusoviceit a Párizsban (Parízské) kapom, szemben a zsinagógával, a legjobb velkopopoviceit az Ökörben (U Černého Vola), a legjobb pilzenit a Kandúrban (U Kocoura), a legjobb Budvart a Medvében (U Medvidkú), míg a legjobb smichovi sörért a Két Szívbe (U dvou srdci) kell menni. Ő vitt el az U Malvazu-ba (amit a cégére okán Hordósnak neveztünk) megkóstolni a braniki barnát, ő mutatta meg Hrabal törzsasztalát a Tigrisben (U Zlatého tygra) és vele ...



Volt idő, amikor Béla kereste az IPA-t. Citrusos, gyantás, ködös, dupla, tripla — végigitta a térképet. Tudta, melyik főzde mit csinál, és örült, ha valami még erősebb, még aromásabb, még hangosabb volt. 





Eredetileg a virtus az erényt, a bátorságot, a hősiességet jelentette, de az idők múltával újabb értelmet nyert. Ez a veszélyt figyelmen kívül hagyó férfiasság fitogtatása, melynek egyik megnyilvánulása a virtusivás. A virtusivás nem más, mint feleslegesen válalt – valamilyen szabály szerint végrehajtott – túlzott alkoholfogyasztás.