Október második hétvégéjén barátaimmal gondoltunk egyet  és felültünk egy Prágába menő vonatra, de Párkánynál leszálltunk, hogy megnézzük a több száz éves hagyományokkal rendelkező Simon Júda hídi vásárt . Rosszul döntöttünk. Előre is közlöm, hogy két pozitív élmény ért e napon: a párkányi restiben Anita és a Green Pub.

Amint leszáll tunk a vonatról első utunk a restibe vezetett, ahol is szomjunkat oltottuk és tanulmányoztuk az étlapot, menü már nem volt, viszont a konyha működött. Gusztánál gusztább ételeket hordott a fiatal kiszolgálólány, aki egyben pultos is volt – munkáját serényen és jó kedvvel végezte. Anita – mikor bemutatkoztam Ő ezt a nevet mondta. 

– Majd eszünk a városban! – felkiáltással mi mégis taxiba ültünk és irány a város. Ez volt a második rossz döntésünk. Tudniillik a vásár alkalmából annyi ember sereglett össze a világ minden pontjáról, hogy a város kitehette volna a megtelt táblát. Mozdulni is alig lehetett, nem hogy beülni egy étterembe és kényelmesen megebédelni.

És mit láttunk a párkányi búcsúban? Sok embert, egy jókora tömeget. És mit vettünk a búcsúban?  A nagy levegőn kívül, semmit.  

Az is komoly fizikai felkészültséget igényelt, hogy áttörjük magunkat a híres neves Green Pubig, ami persze a vásár másik végében helyezkedett el. Kemény küzdelem árán, azért odaértünk és a szép sörválasztékból kóstolgattunk rendesen. De itt meg konyha nem volt.

Így idővel taxit hívtunk. Hosszas várakozás után az meg is jött. Indultunk vissza a restibe, ahol Anita várt bennünket mosolyogva. Csakhogy időközben a szakács meg hazament. Szerencsére sör az volt, és a nyitva tartás is kitartott, amíg megérkezett a vonat. Anita is lehúzta rolót, de mielőtt ez megtette volna, a maradék juhtúrós pogácsákat nekünk adta. Hála neki, mégsem haltunk éhen!

Persze a MÁV, mint mindig, most is kitett magáért. A Nyugati pályaudvar helyett – valami vágányzár miatt – negyven perccel hosszabb menetidő után, a Keleti pályaudvarra érkeztünk, így Pesten is lekéstünk a vacsoráról. Szerencsére a cseh büfékocsiban, cseh sört mértek és a hangulat is nemzetközi volt.

Mi mindenesetre eldöntöttünk, hogy jövőre  tovább utazunk Párkánynál.