Pillanatnyilag (augusztus első hetében járunk) úgy tűnik, sok helyen nem lesz a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klubnak találkozója. Ilyenkor a hagyománynak megfelelően már rég tudja mindenki, merre vesszük az irányt Kisasszony havának első, vagy második hétvégéjén.
Történt, hogy a kellő időben megkezdett szervezkedés az esedékes főzde-vizitre sorozatosan zátonyra futott. Hogy a végén kezdjem: eddig három, azaz 3 főzde utasította el látogatásunkat. Mielőtt a részletekbe bonyolodnánk, notandum, 2006 óta soha, egyetlen sernevelde sem mondott nemet megkeresésünkre, sőt, általában örömmel fogadtak minket, sok helyen kitüntetésnek vették vizitünket, akadt, ahol elhalmoztak sok jóval, s néhol kimondottan kényeztettek minket, megértvén a bennünk lévő reklám-erőt és tisztes hétvégi fogyasztást a helyi főzetekből. Rengeteg emléket tudunk előhúzni a múltunk tarsolyából, amikor összegyűlünk, a Guritól és Staritól kezdve a Rotburgeren, Kapucinuson, Meggyesbodzáson, Szögedin, Misteren, Baederen, Kissleren, s még sok-sok kisüzemen át a legutóbbi Ugarig.
Elsőnek a Vaskakast céloztuk meg, ahol kiderült, a főzde nem lát profitot abban, hogy minket szombaton estélig fogadjon, tehát 20-25 fő száz liternyi sörfogyasztása bolti áron (+elvitt üvegesek) nem „profitábilis” nekik, az általunk az interneten keltett reklám sem lázba hozó. Következett a Sörművek Balatonszentgyörgyön. Ők nincsenek felkészülve az ilyen eseményre (Bölöny alelnök úr szíves közlése). Ekkorra már szorított az idő, sebtében kellett találni helyszínt, berontottam hát a friss, üde 972 Brewpub nevű székesfehérvári főzde+söröző komplexumba, ahol hamarost feltételesen megegyeztünk, egymás tenyerébe csapva. A megbeszélteket következő munkanap visszaigazoltam, kérve a két lehetséges időpont valamelyikét kijelölni. Sürgetésemre három napra rá meglett a rábólintás – bár akadt a válaszban néhány homály. Megírtam hát a Facebok-oldalunkra az Esemény rovatba a meghívót, benne az összes szokásos ponttal, belevéve a helyi erőt, mint társrendezőt.
Ezzel kinyitottam Pandora szelencéjét. Percek múlva hívott az ottani ifjú hölgy, kérvén, ne legyen nyilvános a meghívó, mert akkor külsős tömegek fogják rohamozni őket, és arra nincsenek felkészülve. Nyugtattam, ilyen még soha elő nem fordult, de természetesen átvarázsolom a meghívót úgy, hogy csak a klubunk tagjai láthassák. A beszélgetés után két órával nekiláttam – volna, ám addigra kezem és agyam munkája eltűnt, helyette a 972-től üzenet fogadott: – még mindig nyilvános! Visszaírtam, kérdvén, hol a művem? – nem tudom zárttá tenni! A hölgy közölte: ő törölte az én írásomat ! Másfél órával, azaz 90 perccel a megegyezésünk után szuperszonik gyorsasággal, nyilván a fokozott vészhelyzet okán. Ó, a megkérdezésem nélkül, s miért? Ezt követően összesen nyolc oda-vissza üzenet repkedett, melyekben szó esett jogról, morálról, idegenek megszállásától való rettegéstől, míg végül az ítéletet a főzde ügyvezetője írta meg: menjünk mi máshová, mert én együttműködésre képtelen vagyok (én vittem az ötletet, agyon dicsértem őket, fotókkal teleaggattuk a Fb-ot, azonnal minden információt megadtam) – mindezt azért, mert csak két órával felkérésük után kezdtem (volna) kizárni a nyilvánosságot a meghívandók közül.
Nem akarnék tendenciát látni mindebben, de érdekes, hogy mindhárom negatív kicsengésű eset igen rövid múlttal bíró főzdékkel esett meg. Senkinek sem tanácsolok ezzel semmit, de ki-ki mérlegelje, akar-e ilyen sörcikkgyűjtő-barát főzdéket keblére ölelni.
A részletes levelezés olvasható a Fb-oldalunk Inbox-rovatában.
