Egy „német ital” történelméből ki lehet-e hagyni a Harmadik Birodalom korszakát? Gondoljunk csak bele, Hitler sörpuccsa is egy müncheni sörcsarnokban fulladt kudarcba. De a „német vér tisztaságának őrei” nem emiatt kapcsolódtak a szesztilalom mellett kardoskodó német mozgalmak bigott adatgyűjtési fáradozásaihoz és annak állítólagos porosz, protestáns erkölcséhez.

Tulajdonképpen egyedül az általános teljesítménynövelés és az egyéniség elnyomása volt a cél, és ennek az eszmének az alkoholt is érintenie kellett. „A fajkorcsosító alkohol elleni harc során, még mielőtt a hanyatlás fokozódna megmérettetik a német nép megmentéséhez szükséges akarat korlátlansága, és megmérettetik a nép biológiai felemelkedéséhez szükséges akarat.”

A nemzeti szocialista szervezetek és törvényalkotók az indokláshoz már bizonyítékokkal alátámasztott eszközökhöz nyúltak, és végül az alkoholt méregnek nyilvánították. Aki pedig kivonta magát ez alól a nézet alól, azt alacsonyabb rendűnek tartották, Köztudott, mi volt az a fenyegető veszély, ami a nemzeti szocialistákat igazán izgatta: A súlyos alkoholizmus hatására bekövetkezett terméketlenség elérte három százalékot.

Mindenesetre a nemzeti szocialisták is tettek kivételt: mégpedig a sörrel. Már ugyanabban az évben a sört a birodalmi élelmiszer állományába tartozók közé sorolták, és ezzel az élelmiszerfélék rangjára emelték. Ebből is láthatjuk: valójában mindig is létezett alkohol és alkohol között különbség.