A mai Városház utca volt az egykori Gránátos utca, ahol ma a Fővárosi Önkormányzat hatalmas épülettömbje áll. Ezt eredetileg ispotályként, III. Károly király idejében építettek a török háborúk rokkantjai számára. Később Mária Terézia idejében gránátos ezrednek kaszárnyája lett – innen az utca elnevezése.
A Gránátos utca és Vármegye utca sarkán állt a Hauer-féle ház, melynek földszintjén volt a „Zenélő Órához” címzett sörház, emeletén pedig az írótársadalom kedvelt kávéháza, az „Aranyökör”. Ennek közelében volt a nevezetes Komlókert, a magyar írók megszokott találkozó helye.
A vármegyeházával szemben állt a széles kapujú egyemeletes ház, melyről mindössze egy halvány fotográfia maradt fenn, nem látszik jól, hogy az ablak feletti dísz valóban a magyar királyi koronát ábrázolja-e, mint Rómer Flóris, Pest városának egyik első leírója sejtette. Az azonban tény, hogy a régi pestiek magyar szigetnek tartották a helyet a jobbára német városban.
Az ország legolvasottabb képeslapja, a Vasárnapi Újság 1871-ben így ír: „Három néposztálya Pestnek még tökéletesen magyar, a lóvasút kocsisa, a Komlóbeli cigánybanda és a Városház-téri kofa. A cigánybanda pedig magyarrá teszi hallgatóit – így hát ez áll a Komlókert látogatóira is...” Akiknek pedig nem akárki muzsikált, hanem a kor egyik leghíresebb prímása, Patikárius Ferkó és bandája.
Rexa Dezső alaposan kikutatta a Gránátos utca múltját, tőle tudjuk, hogy Petőfi is hosszú délutánokat töltött cigányzenét hallgatva a Komlókertben és a Komló egyik vendéglőse, Frank Ignác, akit Szabadi Náci néven ismer a magyar nótatörténet, ő írta a „Befordultam a konyhára” zenéjét. A korabeli lapok megemlékeztek róla, hogy mikor Johann Strauss 1846 nyarán Pesten játszott zenekrával, első estéjét a Komlókertben töltötte és az itteni cigányzene ihlette a Pesther Csárdás megalkotására, melyet a Horváth kertben játszott el először.
Nagy eseménye volt a Komlókertnek, mikor a világszerte ismert virtuóz, Reményi Ede, az ország zenei életének legnépszerűbb egyénisége hangversenyt adott itt. Arisztokraták és polgárok, írók, kötők, színészek és vidám lumpok látogatták a Komlókertet. Lisznyai Kálmán, az írók asztalának főkolomposa a Komlókerti Cimboradalokban énekelte meg a sörkertet, melyet sajnos a 19. század kilencvenes éveiben lebontottak.