Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Így történt akkor
2020. március 11. írta: Merza Gábor

Így történt akkor

Vidám történetek az elmúlásról

elmulasrol.jpg

Tízezer kapuja van a halálnak, melyen az ember távozhat – elmélkedett Kristóf a halálos ágyán, persze akkor még nem tudta, hogy a tüdőrák fog végezni vele hónapokon belül. Tudta, hogy beteg, hisz feküdt, mozdulni is alig bírt, de küzdött, úgy gondolta, hogy kigyógyul, ennek reményében lemondott a cigiről, meg a piáról. Nagyvonalú döntés volt, mert élete utolsó negyven évét végigitta és közben szenvedélyes dohányos is volt. Persze volt több szenvedélye is. Mondhatnánk Kristóf barátom szenvedélyesen élt. Mások meg azt mondták, szenvedélybeteg – és valóban mindenkinek igaza volt. Mert ebben az országban „mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva”.

Na, de ne rohanjuk ennyire előre. A szex – ez járt mindig a fejében.

1978-ban találkoztunk először egy kocsmában. Színésznek tanult a Népszínház stúdiójában, főként a versmondás volt az erőssége, ezt kamatoztatt idősebb korában, mikor pénz híján verseket szavalt a Pucsító kocsmában, sörért és Unicumért, mert ezeket szerette. Persze megivott mindent, nem volt válogatós. A nők terén sem.

De mielőtt részleteznénk a pikáns történeteket, elmesélnék egy 1982 nyarán Egerváron lezajlott érdekes kirándulást, mely nagyon jellemző egész életünkre s mint egy előre megmutatta mire is számíthatunk a következőkben.

Egervárott a nyári játékok helyszén Bob Fosse Tom Paine című darabját Ruszt József rendezésében. Ebben az évben alakult állandó színház Zalaegerszegen és lett a nyitódarab is. Tíz színész, pár rendező és asszisztens egyenesen Szegedről követte a Mestert. Fiatalok voltunk és hittünk a színház mindehatóságában és a Mester új, formateremtő művészetében, ezért a viág végére is elmentünk – Zalaegerszeg akkoriban annak számított.

Ilyeneket mondtak, hogy nohabortól hülyült Gőcsej, meg az Isten háta megett. Valóban, főleg mindentől – főleg Budapesttől – távol levő kisvárosba érkeztünk, ahol se színház, se színész, se szállás nem volt akkortájt

Ha Zalegerszeg az Isten háta megetti helység, akkor Egervár a világvége. A Zala-megyei várkastély sokáig végvárként is szolgált. Nahát, innen indultunk egy nyári délelőtt, akkor még józanul Lakhegy felé. Biztos van ott egy kocsma, gondoltuk. Meleg augusztusi felhőtlen anp volt. Ahogy ott bandukoltunk az ismeretlen kocsma felé, beszélgettünk, vagy némán csodáltuk a nyár kápráztató színeit. Lustán terült el az Ó-arany színekben pompázó zalai táj.

– Az, akit keresel, az aki keres – mondtam.

– Az emberiséget olyan problémák foglalkoztatják, amikre képtelen megoldást találni – válaszolta Kristóf.

– Kétségbeesés halálos betegség.

– Száll tova száll az idő és ne reménykedj, vissza sose tér – válaszolt Kristóf egy Vergilius idézettel.

Mentünk ott az augusztusi nyárban, megosztva egymással kincseinket, a nagy semmit, ostoba gondolataunkat. Beérve a zsákfaluba addig mentünk a kihalt főutcán, amíg megtaláltunk a kocsmát, amiért ilyen hosszan jöttünk. A kocsma is üres volt. Mi is üresek voltunk. A csapos pislogott ijedten, kik ezek ketten és mit akarnak?

Sört ittunk keverttel. Itt volt a vége az életnek.

Persze azóta eltelt harminchárom év, hogy Kristóf meghaljon. Én még mindig élek. Irigykednek is rám, és összesúgnak a hátam mögött: Te nézd, ez még él.

– Hol is tartottunk?

– A pajzán kalandoknál!

Amikor szobatársa-barátja felesége váratlanul betoppant a bérelt vidéki lakásba, vagy amikor belopakodott a primadonna szobájába, hogy éjszaka lepje meg, vagy amikor a takarítónőt vonszolta be a közös fürdőbe – innentől datálható a színészházban a lapostetűjárvány – vagy amikor felemelte a részegen elterülő idősödő művésznőt és ölébe vitte a szobájába – ezt másnap egy kicsit szégyellte – vagy amikor térden állva könyörgött szexért, majd sírt is és verset is szavalt egy gimnazista lánynak, vagy mikor felmászott egy orgonabokorra, hogy barátja lányának csokorral kedveskedjen, de öreg volt és ügyetlen, leesett, lábát törte.

Ez utóbbi eset után, otthon feküdt tehetetlenül és mindennap más nőt hívott ebédért. Ilyen jól nem élt még soha, hízott pár kilót, majd mikor talpra állt, elzavarta a sok nőt.

– Aztán mindenki csak szépen menjen el… mindenki ki van, ő meg csak nézett, hogy mi van.

– Aztán meg a pia meg cigi, meg cigi meg pia…

– Azért voltak élményei.

Aztán jöttek az önként vállalt elvonók az utolsó gyógysörrel.

Utóirat a pontosság miatt.

– Mert minden egész eltörött. Micsoda ócska vidék.

Miután a színészi pálya nem adta magát, rendezőnek állt és ez így maradt az idők végezetéig. Rendező maradt akkor is, amikor már nem volt mit rendeznie. Hűségesen követte mesterét, Ruszt Józsefet a Népszínháztól – Szeged, Zalaegerszeg, újra Szeged, Független Színpad – a Fekete Lyukig. Avval aztán betelt a pohár. Fogta a felkínált szerződést, a büfében, a társulat jelenlétében, rágyújtva egy cigarettára és ezzel lendülettel a gyufával meggyújtotta a szerződést és ledobta az égő papírlapot a büfé asztalára, kihörpintette maradék italát és füstölögve, köszönés nélkül távozott.

Hónapokig, tán egy évig nem volt munkája – nyomorgott. Majd találkozott egy izraeli üzletemberrel, aki kereskedelmi televíziót szervezett Magyarországon. Kristófunk főnök lett. Elkezdett dőlni a lé, Még nekem is adott munkát a szilveszteri  műsort megszakító kabarétréfákban. Partnerem a nagyszerű Péterfy Bori volt, aki akkor még volt sztár, de már kiváló művész volt. Futott a szekér, míg el nem adták a boltot – a „zsidóknak” ahogy Kristóf barátom mondta volt. Kristóf mint minden jobboldali antiszemita volt. Persze itt kell leírni, hogy tisztelet a kivételnek – biztos van ilyen ember is, csak én nem találkoztam vele. Kristóf a ugyan csak a lájtos zsidózók közé tartozott, de minden alkalommal, amikor úgy látta helyesnek megjegyzést tett bizonyos embertársaink származására. Így tett a kórházban is, mikor meglátogattam a gerincműtétje után.

Nagyon érzékletesen tudott történeteket mesélni, láttam mintha én is ott lettem volna az Amerikai úti idegsebészeten, a műtőben szenteste, amikor egy zsidó orvos életmentő műtétet hajtott végre rajta. A gerincről műtötte le a rákos daganatokat, tüdőrákjának áttéteit.

– Örülj neki, hogy volt ott egy zsidó orvos, a keresztények otthon falták a bejglit. Tőlük ott is pusztulhattál volna – mondtam.

– Meg is szerettem azt a kis zsidó orvost – mondta. – Végül is megmentette az életemet.

Ennek örömére megittuk azt a négy üveg bort, amit hoztam. Jó hangulatban hagytam el a kórházat, bízva a gyógyulásban.

Következő találkozásunk – már barátnője otthonában – már sörözéssel telt el. Mondta, hogy anyai örökségén, ami kihúzta a nyomorból, vett Zuglóban egy házrészt, már majdnem kész is volt az átépítés, amikor beütött a betegség. Kialakított egy műtermet, ahol festhet és már ecsetre és festékre is futja.

Végre megfestheti azokat a képeket amit addig pénz és hely hiányában nem tudott. A kemoterápiától még a haja is növekedni is kezdett. Gyógytornász járt fel hozzájuk – az étvágya is megjött. Jókedvűen és bizakodva váltunk el.

Augusztus huszonötödikén barátnője SMS-t küldött, hogy otthonában, szerettei körében, megbékélve sorsával meghalt. Szeptember tizenegyedikén a vízivárosi Szent Anna templomba hamvait egy gödörbe löktük.

A Fő utcán sétálva betértem a Mátra borozóba, Kristóf törzshelyére. Mondom a főnöknek, aki a pult mögött mérte a cefrét, hogy meghalt a Kristóf.

– Melyik? – kérdezte.

– Hát a Perczel.

Néz értetlenül.

– A rendező, a filmes, a tévés.

Erre az arcán a felismerés örömével el kurjantotta magát.

– Hallottátok? Meghalt a kopasz Kristóf! – majd hozzám fordult. – Itt tartja a poharát, ebből a pohárból itta a sört és az Unicumot.

Elém tett egy kis, füles mézecsuprot.

– Elvihetem? – kérdeztem.

Eltűnődött.

– Vigye! Úgy is csak kidobnám.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr615515040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.