Amióta egyre gyakoribb, hogy a sörözőkben a vendég a pultnál rendeli a sörét, az eddigieknél is kérdésesebb a borravaló létjogosultsága.

Egy ilyen szituációban ugyanis a vendég, aki adja, tulajdonképpen semmi plusz szolgáltatást nem kap a pénzéért, hiszen maga szolgálja ki saját magát. Vagyis ha ad borravalót, többet fizet azért, ami eleve bele lett az árba kalkulálva. De nem jár jól az sem, aki a csap mögött áll, hiszen nem ritkán kalkulálják úgy a fizetését, hogy az a borravalóval úgyis ki fog egészülni. Vagyis alapból kevesebbet, kap, hiszen azt majd a vendég kiegészíti.

Ha van felszolgálás, akkor többé-kevésbé elfogadott a tíz százalék borravaló. Ilyenkor a vendég az elégedetlenségének azzal adhat hangot, hogy nem ad borravalót, vagy a vendéglő elkerülésével büntethet. A pultnál történő kiszolgálás esetén azonban mi indokolja a jattot és mitől függ a mértéke? Hogy a csapos tud néhány információt a sörről? Hogy tisztességesen megcsapolja a poharat? Hogy udvarias?

Ezek alap dolgok. Nincs ezekben semmi jutalmaznivaló. Márpedig a borravalóval – legalábbis szerintünk – valamiféle pluszt honorálunk, nem pedig azt díjazzuk, hogy a pultos nem a fizetéséből él.