A kocsmában gyakran téma az ittas vezetés. A sztorik többnyire csattanós poénnal érnek véget, a valóság azonban nem ennyire vidám.

Barátommal esett meg. hogy már közel a célhoz megállt hirtelen támadt „kisdolgát” elintézni. Miután elvégezte, megfeledkezett a járműről és gyalog indult haza. Másnap felébredve belenyilallt hogy elvesztette az autóját. Rövid izgatott túra után megtalálta a járművet, még a slusszkulcs is benne maradt. Semmi más nem védte a tolvajoktól, csak az, aki állítólag mindig vigyáz a részegekre.

Ilyen sztorik hallatán a társaság tagjai bizonyítottnak látva, hogy nagy baj nem történhet velük, kérnek még egy kört, mielőtt beülnének a volán mögé. A történetek hallatán akár az az érzésünk is támadhatna, hogy nagy baj nem történhet. Ha ehhez még azt is hozzágondoljuk, hogy sokan szégyenkezésből inkább nem mesélik el, hogy mondjuk, miképp vesztegették meg az őket ittas vezetésen érő rendőrt, akkor sajnos kiderül, hogy sokan vezetünk autót szemrebbenés nélkül egy-két korsó után.

A többség ilyenkor óvatosabb, körültekintőbb, mint egyébként. A baleseti statisztikák sem igazolják, hogy az ittas vezetők több baleset okoznának józan társaiknál. Az azonban egyértelmű, hogy ha mégis, akkor ott, ahogy mondani szokták, kő kövön nem marad. Különösen veszélyes ez a fiatal, tapasztalatlan vezetők körében, akik ilyenkor szívesen virtuskodnak, de ez a részeg vakmerőség mindenkivel megeshet. Emi­att érthető a törvényii tiltás, mégha a kiszabható büntetés, mintha túlzott lenne a bűncselekmény súlyához képest, hiszen a bevont jogosítvány miatt akár az egzisztencia is összeomolhat. Nyilván, aki családtagját vesztette el egy részeg ámokfutó miatt, még ezt is kevesli. Mindezen lehet vitatkozni, a legjobb azonban a bajt megelőzni. Azaz vagy gyalog járni a kocsmába, vagy autó nélkül hazamenni.

Szóval, olykor jobb nem alkoholizálni. És nem csak a rendőr miatt.