Az óvárosi Rotunda, istennek hála még mindig a klasszikus prágai negyedosztályú kocsmák levegőjét árasztja. Még ma is olyan eldugott lebúj, amelynek láttán a művelt nagyközönség rögvest a genius lociról, azaz a hely szelleméről kezd el áradozni. A Rotundában még úgy lehet füstölögni, hogy az embert nem zavarja a szüntelenül zörgő ventillátor. Szerencsére a Rotundában igen hamar kézhez kapjuk a sört és az itteni smichovi megfelelően buborék nélküli, pofás sör.

Valójában a hely egyetlen jellegzetessége a sör. Az étlap – pontosabban az önkiszolgáló éttermekben használatos fali tartóban elhelyezett ételcédulácskák és a krétával írt tábla – nem sokat ígér. Napközben jó ha egy meleg levest és egy készételt kaphatunk – főként knédlis ételt. Persze estelente megkaphatjuk az úgynevezett elsősegélyt – disznósajt ecetben, füstölt hering, bacon és megfelelően büdös sajt, de lucullusi lakomára azért ne számítsunk.

A kocsma kisebb és nagyobb termében elfér vagy negyven helybéli, mert nyugati turista nemigen téved be még a Rotunda utcájába sem. Olybá tűnik, hogy itt még az állóhelyek száma is, meg vagyon határozva, mert a söntés előtt csak öt-hat ácsorgót szolgál ki a termetes csapos. Az egy dolog, hogy Prága belvárosában talán itt a legolcsóbb a Staropramen, de Jan Becher likőrjét is igen kedvező árfekvésben kínálják. Nagyon felhasználó barát a korai nyitva tartás, tíz előtt úgyis legfeljebb felest dob be a dolgozó és szerencsére a korai zárás már a múlté és manapság már tizenegyre, a legjobbkor kerül keksz korsónk tetejére.