A Märzenbiert Gabriel Sedlmayr fejlesztette ki, aki ezzel az Anton Dreher féle bécsi stílusához hasonló sörtípust honosított meg Münchenben. A Märzen egy finom, tiszta és malátás karakterekben gazdag sörtípus, melynek malátásságát lágynak, összetettnek és elegánsnak jellemezhetjük, de soha nem túl édeskésnek. Jellemzően háromféle malátát használnak főzéséhez: a bécsi maláta adja a határozott alapot, amit müncheni és pilseni malátával tesznek még karakteresebbé.
Leginkább Bajorországban és Ausztriában terjedt el.
A két országban azonban a huszadik század eleje óta nem ugyanazt értik a Märzenbier kifejezés alatt. A bajorok a Sedlmayr receptje alapján az átlagosnál erősebbre főzött – jellemzően 13,5 Balling-fokos, hat százalék körüli alkoholtartalmú – sört nevezik Märzennek. Az Oktoberfestbier is egy a Märzenek közül, melyet manapság is a régi módszerrel tavasszal főznek és több hónapig ászokolnak.
Az osztrákok Märzenje ennél kevébé karakteres és alkoholtartalma is alacsonyabb, inkább a dortmundi exportra hajaz.
A Märzenbier jelentése márciusi sör. A történelmi Märzen elnevezése azokra az időkre emlékeztet, amikor egy 1533-as bajor rendelet értelmében György nap (április 24.) és Mihály nap (szeptember 29.) között tilos volt a sör főzése. Ezért annak érdekében, hogy ne kelljen a sört nélkülözniük, márciusban különlegesen erős, tartós sört készítettek. Ezt úgy sikerült elérni, hogy növelték a sörcefre sűrűségét és alkoholtartalmát. Az elsődleges erjedés lezajlása után, a hordóba fejtett sört pincékben, jégtömbökön tárolták. Ennek köszönhetően a sör jóval tovább megőrizte minőségét és szerencsés esetben még szeptemberben is iddogálhatták belőle.