A jóérzést a mai élettan, lélektan, idegélettan, idegkórtan és elmekórtan az euphoria állapotának nevezi. A sör euphoriát ad vagyis a sör euphoriát adó euphoricum. Ebből logikusan következik, hogy a sörrel élés története az e néven nevezett euphoricummal élés története, a serfőzés története pedig a sör készítésének, mint euphoricum készítésének története. A magyar sörfőzés története a sörnek mint a történelmi Magyarország területén használt euphoricumnak története: egyik oldalon a sör főzéséé, a másik oldalon a sörrel, mint euphoricumot adó itallal élés története.
Mi az euphoria? Jóérzés, melyet az ember ösztönösen, tudata alatt és mögött rejtezkedő, életfenntartó, létfenntartó ösztönei hajszolásának categoricus imperativusára keres. A jóérzést kiváltó élettani, lélektani folyamatok bennünket itt nem érdekelnek, szempontunk számára közömbösek. Bennünket itt az érdekel, hogy a jóérzés megszünteti az ember tudati életének azokat a gátlásait, melyek esetleg képtelenné tennék őt létét biztosító cselekvéseinek összefüggő, céltudatos – élettani nyelven szólva: koherens keresztülvitelére. Ezt a jóérzést éri el az ember az ókori barbár hispanus vagy az elfinomkodott római patricius, a mai tatár vagy a 20. századi nagyvárosi művelt ember - a maga hely és időadta euphoricumaival.
Az emberiség történetének, illetőleg a Föld lakóinak számtalan euphoricumfajtájával részletesen nem foglalkozhatunk: ezt tennünk nem célunk, mert nem feladatunk. Amikor a sört, mint euphoricumot tagoljuk, akkor tulajdonképpen az emberben kiirthatatlanul működő életösztönnek egy igen fontos momentumára mutatunk rá: az euphoricumokkal élésre. Az euphoricumok ugyanis megszüntetik az életellenes lenyomottságokat, csökkentik a bajokkal szemben az ítélőképességet – vagyis felszabadítják a fantáziát – derűs érzelmi tónusú hangulatot adnak, vagyis az ember egész idegi-pszichés életének adnak úgynevezett «pozitív, jóhangulatú», életet fenntartó, életösztönt fokozó tónust. Ez az életösztönt emelő, vitalisztikus érzés az, amit euphoriának neveznek. Magyarán és egyszerűen: az élet ösztönös vágyát és örömét megadó jóérzés ennek a neve. A Sorbonne Professora, Pierre Janet írásai óta, vagyis 1905 óta az «Élet¬hez fűzött automatikus bizalom»-nak – «La confidence automatique»-nek – nevezik azt az ösztönös ragaszkodást az Élethez, mely a széteső – discohaerens – életfolyamatok összetartója. Az élet kívánásának hébérje az Euphoria állapota. A jóérzés keresése az élet ösztönének autamatas jelensége.
A Természet embere - a történelem előtti ősember - vagyi a mai seritallal, dohánnyal, kávéval élő emberek nagy tömege bizony nem is¬meri sem Le Dantec fenti elgondolásait, sem az Alkaloidás Narkoticumokat. Bizony sejtelme sincs a Lupulinhatás mivoltáról. Ha sert iszik, nem «Lupulint» iszik, hanem «Sert». Akárcsak az ismert anekdoton parasztja, aki a neki Abstinentiát hirdető «Good Templar»-nek azt mondotta, hogy bizony nem iszik ő Alkoholt, mikor sert, bort és pálinkát is ihat.
(In: Borsody Bevilaqua Béla: A magyar serfőzés története)