Hamvas Béla szerint „az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan”. Könnyen mondhatta – gondoltam magamban, hiszen nem ismerhette a hamis, a tőkét sohasem látott borokat. Aztán eszembe jutott, hogy nem kellett ismernie a tablettás, a műtrágyából, vagy a kőolajszármazékból készített borokat – elrettentő példának elég volt neki a novabor.

„A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! (…) Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti. Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy ő is bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova tényleg legalább hússzor annyi szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a fösvénynek, akinek csak az a fontos, hogy sok-sok-sok legyen.”