Nekem a kedvenc italaim egyike, de úgy érzem Magyarországon, mintha magam lennék ezzel. A barna sör nem közkedvelt ital ritkán és kevés helyen lehet kapni. A magyarországi közhiedelemben az a téves nézet, hogy a barna sör édes, nőknek való ital, a nők meg nem isznak sört és különben is a sör nem ital a nő nem ember. Folytathatnám a hülyeségek felsorolását, de nem untatom a kedves olvasót, inkább a távolabbi múltba tekintek gyermek és ifjú koromba, hogy a tévhitek kezdetéhez érjek.

Az ötvenes-hatvanas évek sörválasztékáról sokan írtak keveset, mert választékról nem lehetett beszélni, mert nem volt. Se sör, se választék, de barna sör meg egyáltalán nem. A kőbányai sörgyár ugyan nem dobta ki a Bak sör receptjét és Pécsett is hallottak a Szalon barnáról, de ami nincs, az nem is volt. Volt viszont a Nektár sör amit szoptatós anyáknak jegyre is adtak, hogy legyen tejük. Mondja a legenda, lehet, hogy így is volt, csak a baj ezzel a Nektárral, hogy nem nagyon hasonlított egy igazi sörre.

Na, az ifjú lázadó Kismerza, aki szeretett volna már nagyfiú lenni ezzel a sörrel találkozott először a barnák közül és ha nem is egy életre, de jó időre elment a kedve minden barna színű szénsavas italtól amit sörnek neveztek.

De még egy szó a Nektár sörről.

Mikor hetvenes évek elején, az Illés klubba jártunk a Fővárosi Művelődési Ház körtermébe, a fehér ing és nyakkendő már nem volt kötelező, de alkoholos italokat nem árultak, csak Nektár sört hogy legalább az illúzió megmaradjon. Persze kivételek akkor is voltak és úgy hívták őt, hogy Illés Lajos, bezzeg ő ihatott, hogy mit, az nem láthattuk rajongó tinédzserek, csak az eredményt, a túlzottan jó kedvű Lajost, meg pár elgurult üres sörösüveget a zongora körül. Nagyon irigyeltük őt!

Ahogy telt múlt az idő, nagyobbacska lettem, kaptam piros útlevelet – ez az úgynevezett szocialista országokba engedett beutazást. Elsőnek Lengyelországba jutottam el, ahol megerősítették azt a rögeszmémet, hogy a világ legjobb sörét Magyarországon gyártják, jelesül a Kőbányai Sörgyárban a Kőbányai Világost. Akkor tájt Lengyelországban, nem hogy sört, de ennivalót sem nagyon lehetett kapni. Egyszer láttunk egy vasútállomás restijében egy kígyózó sort és megtudtuk, hogy sört mérnek. Beálltunk, kivártunk és kaptunk egy korsó barna sörnek látszó italt, ami forró volt. – Pfuj! – kiáltottam fel, mire elnémult az amúgy zajos helység és mindenki engem nézett. Akkor elkiáltottam magam: polak węgier dwa bratanki – és egy hajtással lehúztam a meleg löttyöt.

Mondanom sem kell itt sem kedveltem meg a barna sört.

Következő utam a piros útlevéllel Prágába vezetett. Prága a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosa volt, Hasek és Franz Kafka városa, na meg a sör paradicsoma. Tudtuk ezt mikor indultunk és nem túl titkos tervünk volt, hogy sörturistaként járjuk végig a várost. Számításaimba azonban egy kis hiba csúszott: a jó barátok helyett Marival, életem nagy szerelmével, indultunk útnak és érkeztünk Prágába. Így a nagy vedelés elmaradt, de azért egy helyre beültünk. Úgy hívták U Fleku. Életem legszebb pillanata volt, úgy emlékszem mintha ma történt volna: nyáron, szerelmemmel egy árnyékos kerthelyiségben, halk zene szólt, számhoz emeltem fekete sörrel teli korsót, belekóstoltam, ízlett. Ránéztem Marira, egymásra mosolyogtunk és megittuk. Neki annyira nem ízlett, mint nekem – ennyit arról, hogy a barna sör női ital. Azóta a pillanat óta nem változott semmi, egyszerűen imádom a barna és a fekete söröket is.

A másik szerelmemről, majd később írok.

Sokféle barna vagy fekete sört ittam azóta és megtanultam, hogy a legfontosabb különbség a világos és sötét sörök között, hogy utóbbiak főzéséhez, a világosokénál magasabb hőmérsékleten aszalt malátát használnak. Ez a magas hőmérséklet eredményezi a maláta karamellesedését és felelős, a barna sör édesebb ízéért és sötétebb színéért. A barna sör általában testesebb, aromája pedig sokszor összetettebb, édeskés, csokoládés és karamellás. A barna sörökhöz adagolt nagyobb mennyiségű komlóval azonban határozottan keserű sört is készíthetnek és szerencsére ezzel a lehetőséggel bátran élnek is a sörfőzők, gondoskodva arról, hogy széles kínálatból válasszam ki a legjobb barna sört a Guinnesstől, a különféle portereken és stoutokon keresztül, a pompás cseh és német barna baksörökig.