2016 legszomorúbb eseménye számomra Kiss Tamás búcsúja volt. Sok minden egyébként sem történt idén, ami megrázta volna a sörös világot. Nem sorolnám ide sem azt, hogy Kisüzem néven a régi sörfőzdék megrendezték saját fesztiváljukat, sem azt, hogy kraft néven egyfajta szerveződést alapítottak az ifjú titánok.
A tapasztalatom szerint kifogyott a szufla a kézműves sör mozgalomból, mióta Bart Dani folyékony kenyerét már nem támogatja a Gösser, és a kis magyar sörforradalom alapító atyja a saját – nem feltétlen hazai – útját járja. A megtört lendületnek nem mond ellent szerintem az sem, hogy megjelent a tőke a sör bizniszben, ahogy az sem, hogy idén is megjelentek új sörfőzők – például a rétsági Fűtőház – a pályán.
Kiss Tamás kiszállása a buliból nem csak egy személy kudarca, hanem jelzi azt is, hogy síkos a pálya és nagyon sok a banánhéj. Apróságokon meg lehet csúszni és még az olyan tapasztalt, emblematikus arcok sincsenek biztosítva a kudarc ellen, mint Tamás. A pályaelhagyást a pesti bázis – a Hunyadi téri söröző feladása – is megelőlegezte.
Az utolsó széria sikertelensége, nyilván nem kiváltó oka volt a döntésnek, hanem az utolsó csepp a pohárban, mely miatt Tamás a bezárás mellett döntött. Sajnáljuk, mert kiszállásával az egyik klasszikus kézműves sörfőzőtől illetve söreitől kell elköszönnünk, a komlóbűvész Kiss Tamástól, aki annyi örömet szerezett a jó sörök kedvelőinek az elmúlt öt évben.
Köszönjük Tamás!
