Szlovéniában 1996-ben rendezték először azt a versenyt, amelyen betiltásáig csak a vakszerencsének köszönhetően nem szenvedett senki súlyos balesetet. Mind a sörszeretők, mind a biciklisták nevében elzárkózunk az ilyen virtusivásoktól!

Tesszük ezt annak ellenére, hogy sörözve biciklizés, elég el nem ítélhető módon, sokak körében népszerű sporttevékenység! De, hogy ebből versenyt csináljanak, ez a kiváló magyar sörökön edződött lelkünknek is sokkoló, bár most, hogy nem büntetendő, még akár a verseny hazai megrendezése sem lehetetlen.

A Fedr-maraton a Ljubljana belvárosában található Soteska kocsma – igazi füstös kricsmi, gyerekeknek és érzékeny lelkivilágúaknak nem ajánlott – elől indult. A végcél Ziga Fedr, a szlalomverseny gazdájának farmja.

Ez a 16 km nem igazán hosszú, még akkor sem, ha az utolsó szakaszon hegymenet várt a versenyzőkre. Csakhogy az elstartolás feltétele másfél liter sör elfogyasztása volt, és minden megtett kilométer után minimum fél liter sört le kellett gurítania a versenyzőknek. A versenyt végigkísérő doppingautó platójáról Ziga Fedr osztotta a sört a versenyzőknek és ellenőrizte a fogyasztást.

A kiírás természetéből fakadóan a verseny leglátványosabb pillanatait az utolsó szakaszon, a Fedr-farmhoz vezető kaptatón lehetett élvezni. A versenyzők ekkor már legkevesebb 17 korsó sör elfogyasztásán voltak túl, így ezen a meredek szakaszon igen sajátos eseményeket tapasztalhattak a nézők, miközben a versenyzők a gravitáció és az alkohol hatását próbálták legyőzni. Általában ezen a ponton osztották ki a legtöbbet rókázóknak járó különdíjat is.

A helyezések szempontjából az időeredmény másodlagos, győzelemre azok a legesélyesebbek, akik a legtöbbet itták a verseny alatt. Díjat – általában még több sört – kap a legöregebb, a legfiatalabb, a legjobb piás egyaránt, és az összesítettben első elnyeri a sörrel teli Fedr-kupát.

(Fotó: Merza Gábor)