Ajándék lónak ne nézd a fogát! – igen, ismerem a közmondást, de most mégis a szabály megszegésre készülök, holott az ajándékba kapott Jelinek féle kóser sligovica ellen semmi kifogásom. Csak elkezdett érdekelni, hogy egy gyümölcspárlat esetében mitől kóser a kóser.
Érdeklődtem többfelé is, de eddig legfeljebb néhány állítást sikerült összegyűjtenem, melyek többé-kevésbé stimmelnek, de „sose lehessen tudni”. Ezért aztán néhány pontban összegzem, amit nagytudású barátaimtól hallottam.
- Biztosra veszem, hogy a kóserség feltétele, hogy a párlat csak gyümölcsből készülhet, szőlőből nem, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a szőlő is gyümölcs.
- Abban is több válaszadó megegyezett, hogy a gyümölcsben nem maradhat semmilyen élőlény (bogár, kukac, stb.) és csak jó minőségű különös gonddal kell megválogatott, megtisztított alapanyagból készülhet.
- Volt, aki úgy vélte, hogy a lepárlás során minden műveletet csakis „kóserolt”, azaz az előírásoknak megfelelően eszközökkel szabad végezni.
- Arról is szó került, hogy a kóser pálinka készítését csak hithű, és minden vallási előírást szigorúan betartó zsidók végezhetik.
- És végül, amiben szinte mindenki egyetértett, az eljárás minden lépését ellenőrzi egy szakértő, aki ha nem talál kifogást javasolja az arra feljogosított hatóságnak, hogy nyilvánítsa kósernek és lássa el az ezt igazoló bizonyítvánnyal.
- Többen tömörebben fogalmaztak: „kóser az, amit a rabbi annak nyilvánít”!
És Önök, hogy tudják?
