A sör nem alkohol, mivel ezt a Szejm, a lengyel parlament törvénybe iktatta. Igaz a „sörtörvény” megalkotására nem épp kedvező időpontban az 1981 decemberi hadiállapot bevezetése után néhány hónappal került sor. Hadiállapot lévén tilos volt az alkohol szabad forgalmazása. Jegyrendszert vezettek be a vodkára – és persze sok minden másra. Vodkát csak az állami Monopol-üzletekben árusítottak délután 13 és 19 óra között. Minden felnőtt, tizennyolc év fölötti lengyel állampolgárnak járt egy jegy, vagyis egy félliteres vodka. Havonta.

De persze a lengyeleknek, akárcsak a testvéri szocialista országok polgárainak, az áruhiány, a sorbaállás, a jegybeszerzés, a valutázás nem számított újdonságnak – az alkoholfogyasztás csak nem csökkent a kellő mértékben. Mit tesz Isten: a dédik, nagymamák és eladósorban lévő lányok egész jól kerestek akkoriban, és hát a nyomdászok is, akik gondoskodtak róla, hogy bőven legyen vodkajegy a penzumon felül is. 

Valakinek azonban eszébe jutott a sör, hogy azt miért adják jegyre? Rövid időn belül ez lett a legfontosabb téma, többet foglalkoztak vele, mint a Szolidaritás vezetőinek internálásával vagy az orosz hadsereg lehetséges bevonulásával. Végül a Szejm elé került az ügy, ami törvényerejű rendeletet hozott, hogy alkoholnak csak a hat százalék feletti alkoholtartalmú ital számít. Közel harminc év telt el azóta: se áruhiány, se sorbaállás, se valutázás, se jegyrendszer – a sör azonban továbbra sem számít alkoholnak.