Vajon ki emlékszik még arra, hogy egykor a kasszánál váltott sörblokkal kellett sorba állni a sörcsapnál, ahol a csapos lendületes mozdulatokkal körözött a rugós sörcsappal a felsorakoztatott korsók felett, úgy, hogy mint az a képen is látható, a pöttyös egyenkorsókba főleg hab került, lassan, nagyon lassan teltek a korsók és bizony néha a türelmetlen vendég nem bírva szomjúságával, elragadott egyet a félig habbal, félig sörrel telt korsók közül...
Sokszor a csapolás is igen szórakoztató, volt, hiszen, ha rosszul ütötték be a csapolószárat a hordóba, a csapost – és olykor a pult előtt sorakozókat is – beterítette a szökőkútként feltörő sörgejzír. És a sör, a szép emlékű pasztörizálatlan, nyolc napos szavatosságú világos, amihez képest már a Kinizsi is felüdülés volt.