A német sörfőzés mindig is irigylésre méltóan sokszínű volt, ez látható abból is, hogy elfeledett sörei ismét divatba jönnek.
Az alsóerjesztésű sörök mindent elsöprő sikere mellett a régi klasszikusok közül csak igen kevés maradt fent. A történelmi időkben a sörfőzők elsősorban felsőerjesztésű – ale – típusú söröket főztek. A Kölsch, a Broyhan, az Alt, a Gose, a Berliner Weisse, a Mumme vagy a különféle aratási sörök kivétel nélkül mind felsőerjesztésűek voltak és gyakori volt a búzamaláta használata is.
Cord Broyhan 1526-ban Hannoverben főzte ki először híres sörét. Az egyharmad búza- és kétharmad árpamalátából főzött sör önmagában még nem lett volna rendkívüli, Mivel Hannoverben nem volt akkoriban érvényben a Német Sörtisztasági Törvény, ezért Broyhan alig használt komlót, helyette különféle fűszerekkel – szegfűszeggel, fahéjjal, korianderrel és ibolya gyökérrel – ízesítette a sört. Amennyire ez utólag kideríthető volt, a Broyhan sör erjedése Brettanomyces élesztővel és laktobacilussal indult be. Ez utóbbi nem alkohollá, hanem tejsavvá alakítja a cukrokat és sörnek egy különleges édeskés, savanykás ízt ad.
A könnyű, alacsony alkoholtartalmú Broyhan sör rövid időn belül nagy siker lett és évszázadokon át uralta Észak-Németországot. A lágersörök elterjedésével a huszadik század elejére azonban Broyhan „kihalt” azaz megszűnt a gyártása. Mostanában, hogy a sörforradalommal újra divatba jöttek a savanyú sörök a „Das Freie” kraft sörfőzde megjelent a piacon egy Broyhan sörrel, így él a remény, hogy a különleges sörök rajongói ezzel a sörtípussal itthon is megismerkedhetnek, csak akadjon egy vállalkozó szellemű sörfőző, aki megfőzi.
