Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy talált egy régebben elrejtett sört. Ez azonban nem mindig kellemes meglepetés. Ilyenkor az ember első dolga a szavatossági idő ellenőrzése. Ha lejárt a sör szavatossága, akkor adódik a dilemma, hogy iható-e még a sör, vagy irány a lefolyó?

A szavatosság szempontjából megjegyzendő az, hogy mennyi ideig bírja a sör, annak nagyon sok köze van ahhoz, hogy hol tároljuk. Általános szabály, hogy a lezárt sör hűtés nélkül 6-8 hónapig eláll. Megfelelő tárolás és hűtés esetén a lezárt sör a lejárati dátumán túl, akár 12 hónapig is megőrzi a minőségét.

A szavatossági idő, a tárolás mellett, többek közt függ a sör típusától, alkoholtartalmától és attól is, hogy pasztőrözték-e. A lejárt szavatosságú pasztőrözött sör nem mérgező, legfeljebb enyhe gyomorrontást okozhat fogyasztása.

Viszont sok kézműves sörfőző döntött úgy, hogy kihagyja a pasztőrözési folyamatot, hogy megőrizze sörének frissességét és jobb minőségét. A nem pasztőrözött sört frissen és a lejárati dátumhoz lehető legközelebb kell fogyasztani. Lejárt stzavatossági idő után, a pasztőrözetlen sört nem ajánlott fogyasztani, mert kellemetlen túneteket okozhat.

Mivel a szavatossági idő ilyen sok mindentől függ, a sörfőzdék igyekeznek azt a lejárati dátumot megadni, amikor még garantálható, hogy a sör jó minőségű és kiváló ízű. Így aztán mindig ott a remény, hogy a sör a szavatossági időn túl is iható. Ha próbálkozunk, akkor ez első riasztó jelzés, ha a felnyitáskor hiányzik a jellegzetes sziszegő hang. Ez azt jelenti, hogy a sör elvesztette a szénsavasságát. Az aztán végképp a romlottság jele, ha felbontás után kellemetlen szaga van a sörnek.

Ha van szisszenés és a szag sem kellemetlen, akkor meg lehet kockáztatni egy kortyot. Romlottság esetén rögtön érezhető lesz a sör lapossága és legtöbbször, előjönnek a nem kívánatos ízek is. Bár lehet, hogy a sör csak valamennyit veszített minőségéből, jobban járunk, ha a lefolyóba öntjük.