Az apartheid, a faji elkülönítés rendszere, amely Dél-Afrikában és Délnyugat-Afrikában az 1990-es évek elejéig létezett. Sok egyéb törvény mellett, melyek mind a fekete, mind a színesbőrű lakosságot hátrányosan érintették, volt még egy sunyi törvény, mely 1928 és 1961 között megtiltotta, hogy a feketék európai borokat és szeszes italokat vásároljanak.

Az őshonos afrikaiak előtt zárva voltak a kocsmák és az összes, kizárólag fehér bőrűeknek fenntartott vendéglátóhely. Így a feketéknek nem volt más választásuk, mint felfrissíteni a tudásukat, akár a párlatok elkészítésében, akár a sörfőzésben.

A tiltás eredményeképpen felvirágoztak a titkos ivóbarlangok és a shebeenek azaz a nyilvános helyek, amelyek nem rendelkeztek szeszmérési engedéllyel. A shebeeneket a shebeen queensnek nevezett nők működtették, felelevenítve azt az ősi afrikai hagyományt, mely alkoholfőzés szerepét a nőkre ruházta.

A rendőrség gyakran rajtaütött a zugitalméréseken, letartóztatta a tulajdonosokat, bírságolta a vendégeket, de a shebeenek, más helyiségben rendszeresen újra nyitottak. Gyakran emiatt a rendőrség is szemet hunyt a – többnyire feketék gettóiban működő – shebeenek létezése felett.

Így vált a zugkocsma az ellenállók találkozóhelyévé, ami kifelé leginkább egy táncos szórakozóhely képét mutatta. Az apartheid korszak a kilencvenes évek elején véget ért, a shebeenek immár legálisan fontos szereplői a dél-afrikai városi kultúrának. 

Cikk az ír whiskey zugfőzéséről: ITT