A Fehér Nyúl söröscímkéit nagyon kedvelem grafikai megoldásai miatt is. A Lime Tears egy lime-os gose. A lime érthető a névben, hiszen lime héja és leve kerül a sörbe. De miért a „tears”? A magyarázat egyszerű, hiszen a a Gose jellegzetessége, hogy sós. Ennek ellenére valószínűleg a Fehér Nyúl sörfőzője nem sírta tele a sörfőző üstöt, hanem megsózta a főzetet. A Gose folyó mellett sós sört főzni egyszerűbb, hiszen a folyó vize sós. 

A Gose eredete Alsó Szászország, emiatt kicsit furcsa a VW Bogár jelenléte a képen, talán Wartburg autentikusabb lett volna. A két költőóriás viszont nem véletlen bukkan fel a söröscímkén, mindketten ezen a vidéken élték életük nagyobb részét. A hírek szerint jó haverok voltak, bár Goethe nehezen viselte Schiller bohém életmódját. Igaz Goethe barátságuk előtt ivócimborája volt a szász-weimari nagyhercegnek és életét szerelmi kalandok is végigkísérték, de fiatal barátjával nem volt annyira elnéző.

Szóval nem valószínű, hogy a sok közösen töltött idő során ne kóstolták volna meg a híres helyi sört a Goset.

 A Gose egy aranyszínű sör, gazdag, fehér, nagyon tartós habbal, könnyű-közepes testtel, finom illattal, fűszeres aromákkal, de mindig domináns, sós ízzel – ennek ellenére frissítő, száraz és szomjoltó. Kétharmadnyi búza- és egyharmadnyi árpamalátával, korianderes ízesítéssel, és tejsavbaktériumok hozzáadásával készül, és nem előzmények nélküli a hibrid sörök világában sem. A rokonság tulajdonképpen eléggé kiterjedt – említhetjük a Grodziskie-t, a Berliner Weisse-t, de akár a lambicot is.