Nagyjából ötvenéves múltra tekint vissza a polietilén-tereftalát (PET) palack, a környezetvédők egyik legnagyobb ellensége.

Ha megoldanák az újrahasznosítását, talán nem is lenne kifogásunk ellen, bár a sör „csomagolására” akkor sem ajánlanánk. Méghozzá azért, mert nem véletlenül merült fel a nagy kérdés, hogy valóban okoz-e változást a sör ízében, ha műanyag palackba fejtik, vagy ez csak ideológiai kérdés, amit a tradicionális sörfogyasztók tartanak fontosnak.

Az tény, hogy a söripar sokáig ellenállt a kísértésnek, hogy a PET-palackot alkalmazza, de a gazdaságosság szempontjai úgy látszik felülírták, az esztétikai mellett minőségromlási problémákat is felvető kiszerelés alkalmazásáról vallott nézeteket. A helyzet ugyanis az, hogy míg az üveg szinte tökéletes védelmet jelent az oxigén és a széndioxid elillanása ellen, a sokkal porózusabb műanyagról ez már nem mondható el.

Nem csak arról van szó, hogy a szén-dioxid a PET-palack falán át nagyon lassan ugyan, de elszivárog, ami miatt hamarabb romlik a minőség és lerövidül a szavatossági idő, hanem arról is, hogy a műanyag tele van olyan vegyi anyagokkal, amelyek beleoldódva a sörbe megváltoztathatják annak ízét, sőt szélsőséges esetben, akár mérgezők is lehetnek.

Természetesen erre is van megoldás. A PET-palack belső palástját, egy a széndioxid szökését gátló vékony műanyag „filmmel” vonják be és így már a PET-palack is alkalmassá válik a sör tárolására. Viszont probléma, hogy az ilyen palackok újrahasznosítása még több nehézségbe ütközik, mint az eddigi PET-palackoké, melyek környezeti károkozásáról mostanában egyre több aggasztó hír lát napvilágot.

Így aztán azt kell sörivóként mondanunk, hogy a műanyag flaskákat legfeljebb akkor tartjuk elfogadhatónak, ha abban a sörözőből otthoni fogyasztásra vinnénk haza csapolt sört, de ebben az esetben a tartalmat ajánlatos sürgősen elfogyasztani.