A lengyelek nemzeti itala a vodka volt, de a rendszerváltozás után dinamikus fejlődésnek indult a söripar és a kétezres évekre Európa élvonalába verekedték magukat.

A lengyel sörgyártás közel 40 mllió hektoliteres mennyiséggel – fej-fej mellett haladva Spanyolországgal – Oroszország, Németország és az Egyesült Királyság után a legtöbb sört főzi Európában. Ha ehhez hozzá számítjuk, hogy a lengyelek 1988-ban, még csak 11 millió hektolitert főztek, akkor elképesztő a fejlődés. Akkoriban ez a mennyiség alig volt több, mint a magyar volumen, mely harminc éve még megközelítette a 10 millió hektolitert.

Azóta persze sok víz lefolyt a Visztulán és a lengyelek, akik az egy főre jutó éves sörfogyasztásban anno még az 50 litert sem érték el, mára megduplázták a fogyasztást és negyedikek a világranglistán. Az élen – talán mondanunk sem kell – a csehek állnak (135 liter/fő/év), fényévekkel megelőzve a németeket és az osztrákokat (104 liter/fő/év) – de az élmezőnyben csak a lengyel fogyasztás, ami dinamikus növekedést mutatott egészen 2019-ig, de a járvány itt is visszavetette a fogyasztást.

A lengyel sörpiacot is multinacionális cégek uralják, de rohamosan nő az évi 20 ezer hektoliter kapacitás alatti sörfőzdék száma, melyekből már 2015-ben több mint százat tartottak nyilván. És még valami, amivel a lengyelek büszkélkedhetnek – ez két sörtípus a Baltic Porter és a Grodziskie. Előbbi típusból egész fantasztikus minőségűek, még a nagyüzemi főzésűek, míg utóbbi egy olyan felsőerjesztésű sör, mely vitathatatlanul lengyel eredetű és, amelynek receptje és eredeti termelési módja szinte változatlan formában maradt fenn a huszadik századig.

Egy menő sörfőzde: https://drinkunion.hu/cikk/nem_csak_a_komlo_tamad